Az első alkalom mindenből meghatározó, hát még ha az edzésről van szó, hiszen nem egyszerű leküzdeni a félelmeinket és belevágni valami teljesen új dologba. Az egyetlen, ami segíthet: nyugi, nem vagytok egyedül!
Bevallom őszintén, sokáig nem nagyon foglalkoztam az egészségemmel. Azt hittem, büntetlenül ehetek mindenfélét, és majd nulla mozgás mellett Victoria’s Secret-angyalokat megszégyenítő csodás alakom lehet. Tudjátok, izmos has meg minden… na persze! Aztán ahogy elkezdtem dolgozni az egyetem mellett, és órákat a gép előtt töltöttem, egyszer csak rájöttem, hogy ez így nagyon nem lesz jó. És akkor jött az elhatározás: irány a konditerem!
A „kondis Béla” jelenség, avagy miért szapuljuk annyit a kondisokat?
„Szevasz, papa, mi van veled? Te még mindig gyúrsz? Azt hittem, ebből már rég kinőttél!” – belegondoltatok már, miért nézzük le folyton a kondisokat? Van egy-két híresen unintelligens celeb gyerek, de ők nem a mindenki. Ez a milliódolláros kérdés. Mióta rendszeresen megfordulok a konditeremben, erre keresem a választ.
Annyit elárulok, hogy nem egyszerű elkezdeni a dolgot, de ha képesek vagytok nevetni saját magatokon, akkor a következő helyzetek sem fognak majd ki rajtatok. Én szurkolok!
„Azt sem tudom, mi ez a sok minden”
Tény, hogy elsőre félelmetes lehet az a sok ismeretlen gép, főleg, ha a felének a létezéséről nem is tudtatok eddig. Az én ismereteim eleinte a futópadra korlátozódtak, ám szerencsére gyorsan felfedeztem, hogy más dolgokat is érdemes kipróbálni, ha már ennyi pénzt kifizettem. Ebben segítségemre volt néhány kedves ott dolgozó, de legnagyobb meglepetésemre teljesen ismeretlenek is nagyon segítőkésznek bizonyultak. Szóval a kezdet nekem mindenképp pozitív tapasztalat!
„Biztos hülyének néznek”
Hiába vágtok neki önbizalommal az első edzésnek, higgyétek el, a konditerem olyan, mint egy másik univerzum. Itt szabályok vannak, amiket ismerni kell, és ez újoncként igencsak félelmetes lehet, de ne aggódjatok, mindenki elkezdte valahol, senki nem fog furán nézni rátok, és kinevetni sem fognak, hogy milyen „bénák” vagytok. Akár hiszitek, akár nem, senki nem figyel majd titeket árgus szemekkel, hiszen végül is ti vagytok az egyedüliek, akiket zavar a helyzet.
A legjobb, amit tehettek, hogy igyekeztek legyőzni magatokban a kétségeket.
„Sosem fogok belejönni”
Lehetetlen feladatnak tűnik, hogy valaha is olyan vidáman sportoljatok, mint a mellettetek lévő csajok vagy épp a tökéletes testű, kigyúrt férfiak? Először is, ahelyett, hogy másokhoz hasonlítgatnátok magatokat, és ezzel végképp lenulláznátok az önbizalmatokat, húzzátok ki magatokat, szorítsátok össze a fogatokat, és mantrázzátok ezt: akkor is megcsinálom! Lehet, hogy furcsán hangzik, de egy kis eltökéltség még a legkilátástalanabb helyzeteken is segíthet.
„Mikor lesz már végeeeee?”
Ismerős az érzés, amikor magabiztosan nekivágtok az edzésnek, és aztán rövid idő múlva rájöttök, hogy talán mégsem vagytok annyira formában, mint azt hittétek? A másnapi kegyetlen izomlázról nem is beszélve… Nyugi, ez idővel változni fog, csak az elejét bírjátok ki valahogy!
Tudom, hogy az első nap a kondiban félelmetes lehet, sőt, akár kellemetlen élményekkel is távozhattok, de mielőtt végleg leírjátok az egészet, és újra a szekrény aljára dobjátok a sportcipőt, gondolkozzatok el egy percre. Szeretnétek egészségesebben élni? Bomba alakot villantani nyáron? Vagy egyszerűen csak edzettebbek lenni?
Na ugye, hogy megérdemel még egy esélyt ez az egész!
Konditerem helyett #nóriedz
