A fánk olyan univerzális desszert, ami nehezen köthető egy nemzethez, hiszen szinte minden konyhának megvan a maga változata. Az olajban kisütött könnyű, puha, levegős kelt tészta igazi csoda, de a lukas változatot mégiscsak Amerikának, pontosabban egy elégedetlen hajószakácsnak köszönhetjük.
A donut nem a lukasságának, hanem a mutatós máznak, a tetejére szórt mindenféle ínycsiklandó dekorációnak köszönheti mai népszerűségét, no és persze annak, hogy street foodként ucán fogyasztva is gyors életmentő falat, és persze jó kis cukorsokk is.
Szuper fánkos cuccok, amik feldobják a legsötétebb napotokat is
Kerek, lyuk van a közepében, omlós, és ezer színben pompázik. Mi az?
Az első nyomai egy 1803-ban megjelent amerikai szakácskönyvben lelhetőek fel, ahol holland telepesek által készített, olajban sült kelt tésztalabdákról szól még a recept, a jellegzetes luk pedig állítólag 1847-ben került a fánkokba, mégpedig azért, mert
egy bizonyos Hanson Gregory nevű fiatalember, aki hajószakácsként dolgozott, megelégelte, hogy a fánkjainak nem sül át a belseje, ezért nagy leleménnyel kiszúrta a tésztalabdacsok közepét – és láss csodát, át is sült, mutatós is lett a frappáns megoldásként született újfajta fánk.
A fánkfélék sütésétől sokan tartanak, pedig igazából csak türelem szükséges hozzá. A tészta igazán könnyen összeállítható, az alábbi recepttel még dagasztani sem kell, viszont a kelesztéshez szükséges némi türelem, és ezzel nem is érdemes spórolni, mert ez a könnyű és puha, olajat nem magába szívó, lukacsos tésztájú fánk – és amerikai változatának, a donutnak is – a titka.
A cikk itt még nem ért véget, a folytatásért kattintsatok a Cookta oldalára!
