Ma, ha testképzavarról van szó, a legtöbben az anorexiára asszociálnak, vagy a bulimiára, pedig az is testképzavaros jelenség, hogy nem tudunk leállni az edzéssel, és nem vesszük észre, hogy fogyunk, változik a testünk.
Emlékszem, tinédzserkoromban, amikor elkezdtem edzeni és fogyni, egyáltalán nem tűnt fel, mennyire elrugaszkodtam a valóságtól. Pedig elrugaszkodtam. Amikor elkezdtem fogyni, először nem is tűnt fel. Elszántan edzettem, vártam a változást, ami csak nem történt meg.
Pedig de, csak nem vettem észre.
Jó esetben az ember nem dob le egyből húsz kilót, hanem szépen lassan kezdenek róla leolvadni a zsírpárnák. Ez amennyire egészséges, éppolyan ördögi csapda is, mert ez kifejezetten lassú folyamat. És mivel lassú, ezért nem szemmel látható, főleg akkor nem, ha mindennap látod magad a tükörben.
Olyan ez, mint amikor elülteted a paradicsommagot, és aztán meglepődsz, hogy termést hoz. Nem látod, hogyan nő, annyira lassan történik az egész. Hiába látod, hogy a mérlegen egyre jobban csökkennek a számok, ezt magadon nem veszed észre, és ugyanúgy kövérnek érzed magad. Mert tényleg ezt éreztem. Álltam a tükör előtt, és nem értettem, hol az a tíz kiló, ami a mérleg szerint már nincs rajtam. Én úgy éreztem, még mindig ott van.
Ezen az sem segített, hogy mások szóvá tették, hogy fogytam. Nem értettem, miről beszélnek. Tizenöt kiló után ugyan regisztráltam, hogy történt fogyás, de a csípőmön még mindig ott voltak a hurkák, és ugyanúgy kövérnek éreztem magam. Nem, nem lettem anorexiás, nem is hánytattam magam, de nem volt reális a testképem, miközben a magasságomhoz pont ideális volt a testsúlyom.
Utólag, ha visszanézem az akkori képeim, igaz, vékony voltam, de nem jó értelemben. Nem volt rajtam izom, bizonytalanul használtam a testem, és az arcom kifejezetten csontos volt. De nem is ez volt a baj, hanem hogy nem éltem meg a saját fogyásom igazán.
Mindig mást akartam: kisebb feneket, vékonyabb combot, keskenyebb derekat. Ahelyett, hogy csak örültem volna annak, ami van.
Ma ugyan vastagabb vagyok, de cserébe egészségesen étkezem és rendszeresen mozgok. Már nem állok mérlegre, csak figyelem, hogyan formálódik a testem, és értékelem az apró változásokat is. Nem azért edzek, hogy fogyjak, hanem azért, hogy formásodjak, fitt legyek, és mert jó érzés.
Miből ismerhetitek fel, hogy nem reálisan nézitek a saját testeteket?
Nagyon könnyű átcsúszni azon a határon, ami az egészséges testkép és a testképzavar között van. Jó, ha tisztában vagytok azzal, hogy melyek azok a jelek, amelyek arra utalnak, hogy kezdtek elrugaszkodni a realitástól.
Ilyen a fiatal lányok étrendje a valóságban – A VOUS-lányok dietetikushoz fordultak
A VOUS négy szerzője arra vállalkozott, hogy minden sallang és önámítás nélkül megmutassa a zord valóságot: hogy néz ki négy fiatal dolgozó lány értrendje a hétköznapokban, s milyen küzdelmes szimplán egészségtudatosan de még egészségtelenül is táplálkozni. Varga Dóra dietetikus pedig elárulta, mennyire étkeznek megfelelően. A cikket itt olvashatjátok.
Hogyan kerülhetitek ki a testképzavart?
Ha nem szeretnétek belecsúszni ebbe a gödörbe, vagy már belecsúsztatok, akkor néhány tippel tehettek azért, hogy javuljon a helyzet.
