Nekem nagyon sok rossz emlékem van az oviból, na nem azért, mert anyukám vagy az óvónők valamit rosszul csináltak volna, szerintem velem volt a baj. Ezt az is mutatja, hogy mikor megkérdeztem a VOUS-lányokat, nekik mi volt a legrosszabb élményük, kicsit sem hasonlított az enyémre. Még mielőtt elmesélném, mi volt nekem a legrosszabb az óvodában, jöjjenek a VOUS-lányok válaszai! 

„Kötelező volt aludni. És nem olvashattam helyette.”

„Ki akartam ásni magam a homokozón keresztül, de egy idő után elértem a homokozó beton alját.”

„Bevertem a fejem a (még nem EU-szabvány) fém mászókába.”

„Valentin-napra vittem egy fiúnak csokiszívet, és pár óra múlva a játékok között találtam meg darabokban.”

 „Kötelező volt megenni a reggelit, még a mákkal szórt kiflit is!”

„Bőgtem a folyosón, az épület előtt és otthon” – segítség, oviba megy a gyerekem!

Itt a szeptember és bizony sokaknak eljött a kötelezően elkezdett óvoda ideje. Ha a kicsi már járt bölcsibe, a helyzet mindenkinek egyszerűbb, de persze a sok változás miatt akkor is elég nehéz. Ha pedig az elmúlt három évet az anya és a gyerek együtt töltötték, akkor bizony sokszor igaz: az egyik kint sír, a másik bent. Persze az is gyakori, hogy a gyerek egyáltalán nem sír, csak anya (titokban). Erről a lelkileg sokaknak megterhelő időszakról beszélgettünk anyákkal, hogy segítsünk más anyáknak.

Az én legszörnyűbb emlékem talán az volt, amikor belém akarták tömni a körtét. Azóta nem eszem gyümölcsöket, de erről bővebben ITT. Nem értem ezt a „kötelezően meg kell enni” elvet, igazságtalan és zsarnok… Nincs bennem rossz érzés az óvó néni felé, de az biztos, hogy soha életemben nem fogom ezt elfelejteni.

A második legszörnyűbb emlékem, ami azóta is kísért, az a halványneon fény. Tudjátok, amikor vagy nagyon későn vagy nagyon korán még/már ott voltatok az oviban, és villanyt kellett kapcsolni, ÉS AZ A FÉNY! Frászt kapok tőle! 

Összességében azért hozom én is a kötelező utálatokat, aludni én sem bírtam soha, mindig néztem a többieket, milyen édesen szunyókáltak a szopirongyukkal, amíg én forgolódtam. Rossz emlékek ide vagy oda, de ki tudná feledni az anyák napját, azt, amikor valakinek szülinapja volt, stb.