Híres vagyok arról, hogy rossz az egyensúlyérzékem. Képes vagyok lépcsőn lesápadni, ha nincs korlát, és képes vagyok a semmiben elakadni sík talajon, és arrébb tántorogni, mint egy részeg. Pedig egyszerűen csak rossz egyensúlyérzékem van. Ez ráadásul a hétköznapjaimra is kihatással van.
Ha nincs korlát a lépcsőn…
Lesápadok. És ez nem vicc! Ilyenkor egyszerűen megmerevedek, és botorkálva, remegő térdekkel vergődök le az aljáig. Ez csak lefele probléma, felfelé nem, emiatt korlát nélküli lépcsőkön nem is megyek fel például, ha kirándulunk.
A mozgólépcső sem jobb
Nem tudok simán rálépni, hanem kivárom a tökéletesen biztonságos rálépés pillanatát. Ja, és végig fognom kell a korlátot.
Hegynek lefele
És nem kell itt túl meredek hegyoldalra gondolni, csak szimpla lejtős dombocskára. Ilyenkor muszáj valakibe belekapaszkodnom, de már az is segít, ha csak hozzáérek, tudom, hogy ott van. Apropó, itt vannak a fővároshoz közeli kirándulóhelyekre tippek! Mozduljatok ki még ma!
Legnagyobb ellenségem a futópad
Mégis használom. De például nem tudok menet közben ráállni, és a rémálmom, hogy le fogok róla fordulni. Görcsöcsen kapaszkodok bele, és csak lassak, fokozatosan gyorsítok. Egyébként, ha futni akartok, készüljetek fel rendesen!
Nem mindig tudok egyenesen menni
Azaz egy fárasztóbb nap végén simán előfordul, hogy lenyomom a sétapartnerem az út szélére. És ez fel se tűnik.
