Mindig azt halljátok, hogy mennyire fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás. Az alváshiány számtalan egészségügyi és mentális problémához vezet, ez igaz. De lehetséges-e túl sokat aludni? És hány óra számít túl soknak, ha alvásról van szó?

Amikor a szervezetünkben az egyensúlyi folyamat megszakad, a testünk jelzéseket küld, hogy valami nincs rendben. Ezekre érdemes figyelni, hiszen ha időben felismerjük ezeket a jelzéseket, megelőzhetjük a komolyabb problémákat.

Bármikor előfordulhat, hogy hirtelen feltornyosulnak a feladatok körülöttünk, hogy szinte egyik napról a másikra arra eszmélünk, hogy a munka mellett nem is jut időnk önmagunkra, a családra, a magánéletünkre. Pedig fontos az egyensúly megtartása a hatékonyabb munkavégzés, no és a saját egészségünk miatt is. Érdemes ezért is odafigyelni arra, hogy ne vesszünk el teljes mértékben a munkánkban. Mutatunk 5 lépést, ami segíthet megteremteni az egyensúlyt a munka és a magánélet között.

Híres vagyok arról, hogy rossz az egyensúlyérzékem. Képes vagyok lépcsőn lesápadni, ha nincs korlát, és képes vagyok a semmiben elakadni sík talajon, és arrébb tántorogni, mint egy részeg. Pedig egyszerűen csak rossz egyensúlyérzékem van. Ez ráadásul a hétköznapjaimra is kihatással van.

Sajnos nem mindenkinek olyan szerencsés a munkaideje, hogy az 8 órakor kezdődjön és 16-kor fejeződjön be. De talán azoknak a legrosszabb a helyzetük, akiknek az előnytelen beosztású vagy épp mértékű munkájuk mellett még a párkapcsolatukra is komolyan ügyelniük kell. Nem szabad legyinteni e probléma felett sem, éppen ezért nézzük meg, mit tanácsolnak azok, akik már összhangban tudják tartani a szerelmi életüket a foglalkozásukkal.

Mikor problémák vannak a hormonháztartásunkkal vagy a hormonok mellékhatásaival, mint például a stressz vagy idősebbeknél a klimax, általában az étel az utolsó gondolat, ami eszünkbe jut megoldásként. Pedig nem is gondolnák, mennyi olyan étel van, ami segíthet egyensúlyban tartani a hormonrendszerünket. Ha ezeket is felvesszük az étlapunkra, sok kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat!

A hagyományos párkapcsolatokban az aktív felet inkább a férfi, míg a passzívat a női nem képviseli. Vagy képviselné. Nekem például számtalan olyan szerelmes van a közvetlen környezetemben, ahol ez a szereposztás nem ennyire egyértelmű. Sokszor gondolkodtam azon, vajon nekik tényleg jó ez, vagy csak így alakult, és már nem tudnak ezen változtatni?

Úgy kezdődött, hogy nem tudtam fejen állni soha. A kézenállás is necces volt nagyon, pedig hajlékony voltam, vékony, a Jóisten is tornászlánynak teremtett. Nem lettem tornászlány. Hajlékonyságomnak azonban nagy hasznát vettem mindig, nem tudott összetörni az élet. Pofozhatott bármilyen irányba, a bajjal együtt hajoltam szépen.