Sokan vannak, akik hisznek a szerencsében, és nem bíznak mindent a sorsa. Amit lehet, elkövetnek azért, hogy a lehető legtöbb pozitív energiát szívhassák magukba. Erre pedig olyan szuveníreket és talizmánokat használnak, amelyeket már jól ismerünk a boltok polcairól, de azt, hogy miért is kerülnek be egy lakásba, milyen célt szolgálnak, és honnan jön egyáltalán a varázserejük, azzal csak kevesen vannak tisztában. Összeszedtem nektek a legközkedveltebb darabokat, amit ha nem is a jó szerencse érdekében tesztek be a lakásba, akkor is jól jártok, mert szuperkedvesek.
Én bevallom, nem igazán hiszek ezekben, de azt sem tagadom, hogy megtalálhatók az otthonomban ezek a szeretnivaló és igen dekoratív kis figurák.
Ha pozitív energiákra vágytok, készítsetek szélcsengőt!
Míg mi a szélcsengőt csupán dekorálási céllal és persze hangja miatt alkalmazzuk az erkélyen vagy a kertben, addig a kínaiak ennél jóval tudatosabban használják már évezredek óta. A feng linget, vagyis a szélcsengőt anno egy úgynevezett futaku-harang előzte meg, amelyet a buddhista templomokban használtak először. Úgy tartják, hogy hangjukkal elűzzük a „mérgező nyilakat”, vagyis hatástalanítjuk a rossz csillagkombinációkat és felerősíthetjük a pozitív energiákat.
Maneki-neko – avagy az integető macska
Japánból származik, és közel 150 éves. Azonban tévesen sokan kínainak gondolják – vagy nem, eredete sajnos nem egyértelmű. Mindenesetre mindkét földrészen igencsak közkedvelt ez a kedves, korábban porcelánból, manapság pedig már műanyagból készült szerencsehozó állatka.
Legtöbbször fehér, fekete, arany, vagy piros változataival találkozhatunk, és bár szerencsét mindegyik változat hoz a gazdájának, mégsem mindegy, milyet választunk belőlük. A tuti befutó állítólag a háromszínű, amelyik fehér alapon fekete és piros foltos.
Számtalan legenda övezi a cica történetét, az egyik ilyen „hihető” sztori pedig a következő: Egy rendkívül szegény buddhista kolostor szerzetesei viselték gondját Tamának, a macskának, és bár nagy nélkülözésben éltek, a cicának minden nap biztosították a napi betevőt. Tama egy nap épp a kolostor előtt ücsörgött, és lengette az egyik mancsát, amikor egy gazdag szamuráj járt arra. Betért egy imára kolostorba, amikor szembesült vele, mekkora szegénységben élnek a szerzetesek, majd minden pénzét, ami csak nála volt, nekik adta. Megtisztult a tudata, a macska pedig szerencsehozóvá vált az emberek körében.
Kokeshi baba
A Kokeshi babákat szerintem legalább annyian ismerik, mint az integető macskát, maximum nem tudják, hogy így hívják. Ezek a csodálatos babák nálunk is kaphatók, és annyira bájosak, hogy ha egyszer megpillantunk egyet, tuti nem megyünk haza nélküle. Legalábbis én nem bírtam ki, hogy ne válasszak egyet közülük.
A babák – már legalábbis az eredetik – kézzel készülnek, és mivel fából faragják őket, amelyeknek más-más erezete van, gyakorlatilag nem létezik két egyforma belőlük. Minden babának saját egyénisége van. Formailag egyszerűek, de öltözékük, kimonóik sokszor elképesztően részletgazdagok és színes. Fiatal lányokat, nőket ábrázolnak, akik megtestesítik a japán női szépségideált.
Fekete haj, porcelánbőr, báj és szelídség árad belőlük.
Az első darabokat állítólag már az 1600 évek elején készítették Tohoku környékén mesteremberek, akik egyébként rizsestálakat és edényeket esztergáltak, a babákat pedig szuvenírnek szánták az odalátogatóknak. A másik feltevés, hogy ugyancsak mesteremberek a gyermekeiknek készítették őket, hogy egyrészt nyilván legyen mivel játszaniuk, másrészt, hogy jó legyen a termés – hiszen pozitív energiákat tulajdonítottak a fababáknak.
Szerencsehozó elefánt
Ez a szimbólum a legenda szerint Buddhához és Ganesha istenséghez tartozik. Kínában az elefánt az erőt, bölcsességet, termékenységet, a jó szerencsét, sikert és az otthon védelmét szolgálja – már ha az orrmánya felfelé áll. A feng shujban sokszor használják a lakás egyes területein. De hogy hol, milyet és hány darabot, az nagyon nem mindegy!
