„Kinézek az ablakon, és látom a türkizkék tengert. Hallgatom a szél lágy zúgását. Fent a felhők formálnak minden pillanatban más alakot. Olyan békés minden. A halászhajók ismét útra keltek, hogy hatalmas fogásokkal térjenek haza a tengerről” – kezdi írását Dóra, aki legújabb sorozatunkban utazásairól mesél nekünk, nektek. Cikkeit az #éljvidáman hashtag alatt találjátok.
Mabul szigete
Egy fából összeeszkábált kunyhóban élek. A ház cölöpökön áll a vízben. Hihetetlen, de nem dől össze, teljesen stabilan áll. Sajnálom, hogy engem nem tanítottak meg ilyenekre régebben. Szerintem sokunk hasznát venné, ha megtanulnánk pár túlélőgyakorlatot; itt, bár az emberek nem olyan edukáltak mint mi, mégis megtanulták, hogyan éljenek túl egy cápatámadást vagy kígyómarást. Esetleg mit kell tenni, ha rálépsz egy tengeri sünre. A tengeri sünöket egyébként meg lehet enni, csak óvatosan kell velük bánni, a nagy fekete tüskéjük miatt. Ha rálép az ember, igen nagy fájdalmakkal bandukolhat haza, már ha egyáltalán sikerül neki.
Mabul szigetének neve a legtöbb ember számára teljesen ismeretlenül csenghet, nemhiába – sok turista nem ismeri ezt a helyet, holott ez is egy igazi búvárparadicsom. Van itt bőven látnivaló. Legalábbis ami a vízivilágot illeti. Engem lenyűgöznek az itteni színek, a szebbnél szebb halak, teknősök, rákok.
Mindössze 50 tárggyal is lehet boldogan élni – Hausel Dóra erre a bizonyíték
„Eltárgyiasodott világunkban mostanában egyre többet foglalkoztat a minimalista életmód. Az élmények, nem pedig a tárgyak gyűjtése. A stresszmentes, szabad, függőségektől mentes élet. Merthogy függők vagyunk mind, akár a Facebookról, a telefonunkról, sorozatokról, a megfelelési kényszerről vagy vásárlásról beszélünk. A napokban rábukkantam egy blogra, amit egy fiatal lány ír, aki csapot-papot hátrahagyva felkapta a hátizsákját, és Thaiföldig meg sem állt egy jobb, szabadabb élet reményében.”
A teljes cikket ITT olvashatjátok el.
Ezerarcú óceán
A víz alatt teljesen más az élet, minden nyüzsög, sürögnek-forognak a halak. Olyan jó bámészkodni és figyelni, hogy az állatok mit csinálnak a víz alatt. Nálunk az a jó, hogy a teraszunkon a fahasábok közti réseken keresztül kristálytisztán látni a lenti életet. Képes vagyok akár több órán keresztül is ezt bámulni. A tenger lenyűgözően áttetsző, amelyben a kék szín sokféle árnyalata váltakozik.
Aprócska sziget
A szigeten egy kicsivel több mint háromezer ember él, ebből kétezer csak gyerek. Hihetetlen, mennyien vannak. Mivel nagyon kicsi a sziget, húsz perc alatt körbe lehet járni. Itt mindenki ismer mindenkit. Az emberek barátságosak, és úton-útfélen mosolyogva köszönnek vissza.
Két etnikum él a szigeten: a suluk és a bajau nép. Ez a két népcsoport teljesen eltér egymástól, már ha csak higiéniai szempontból is figyelem őket, ahogy végigsétálok közöttük.
A tenger nomádjai
Talán erősnek tűnik elsőre ez a kifejezés, pedig ők valóban nomádok, ugyanis a vízben élnek, csak kicsit másképpen. Amikor először hallottam a tengeri nomádokról, nem hittem a fülemnek.
Léteznek ilyenek? Egészen hihetetlen, nem igaz?
Ha érdekel benneteket, hogy milyenek is a tengeri nomádok, a folytatásért kattintsatok az Élj vidáman blogra!
