Főszerkesztőként elég sokfelé kell figyelnem, ismerem a 10–12 órás munkanapokat is, mégis megbabonázva hallgatom Szakonyi Esztert, a Vintage Beauty Szépészeti Nőintézet vezetőjét. Mintha lenyúlta volna Hermione Grangertől az időnyerőt: vezeti a 10 alkalmazottat foglalkoztató szépségszalont, ahol a vendégeket maga is kezeli, saját kozmetikumokat fejleszt és gyártat, emellett pedig egy ötfős családot menedzsel, ahova júliusra várják a hatodik családtagot. Viccesen azt mondja, a rendszeresen szedett magnézium a titok, de higgyétek el, ennél sokkal többről van szó.
„Ebben a szakmában teljesen megszokott, hogy 'őrültekkel' vesszük körbe magunkat. Ezt a fajta fanatizmust a piac honorálja, megfizetik az emberek – de hozzáteszem, először van a fanatizmus és utána a megtérülés. Ha fordítva indulsz el, akkor biztosan elbuksz” – mondja Szakonyi Eszter mesterkozmetikus, egészségügyi szakkozmetikus, akit tátott szájjal hallgatok.
Az általa vezetett Vintage Beauty Szépészeti Nőintézet nemrég azzal került be a hírekbe, hogy három saját márkás szérumuk Magyarországon elsőként megkapta a legszigorúbb feltételrendszerű francia Ecocert (globális biominősítő szervezet) organikus minősítését, és a cél az, hogy év végére az összes termékük elnyerje az organikus címet.
„Papírokat hamisítva lopóztam be a kozmetikusszakmai rendezvényekre”
„Szerintem az én fanatizmusom az előző életemből eredeztethető” – meséli Eszter, aki eredeti végzettségét tekintve gazdasági mérnök és külkereskedelmi üzletkötő. Tíz éven keresztül külkereskedelmi területen dolgozott, és nagyon jól megfizették ugyan, de ő pontosan tudta, hogy soha nem lesz ezen a területen olyan kiemelkedő és elkötelezett, amennyire a szépségszakmában lehetne.
„Hétköznap használt vasúti vagonokkal kereskedtem román, szerb, lengyel, ukrán relációban külkereskedőként, ám hétvégén, papírokat hamisítva, lopva, csalva, hazudva lopóztam be a kozmetikusszakmai rendezvényekre, kiállításokra, vásárokra. Nem volt konkrét célom mindezzel, csak boldogan ültem és hallgattam. Éreztem, hogy azok az energiák nekem valók. Azon órák alatt éreztem kizárólag, hogy a helyemen vagyok.”
Eszter már 18 évesen sejtette, hogy a szépségszakma az ő útja, de túl sok tényező tántorította el.
Azért az élet csak úgy van kitalálva, hogy ha valamire születsz, akkor ha a fejed tetejére állsz is, előbb-utóbb belekerülsz abba a dologba. Nehezített pálya volt az enyém, ez kétségtelen.
„Ha családod van, nem teheted meg, hogy nem teszed oda magad maximálisan”
Egy vállalkozás elindításához azonban sokkal több kell, mint megfelelő anyagi háttér, főleg akkor, ha valaki már felnőttként, családdal vállalja be a pályamódosítást. „Jár-e ez nekem? Tudom-e majd menedzselni? Mit veszek el tőlük? Mennyi a bizonyossága a nyereségnek?” Ezek a kérdések merültek fel benne. Ha nem támogatólag állt volna mindehhez a párja azzal, hogy segít a mindennapok szervezésében, mellyel lehetősége volt heti három napot az iskolában tölteni, akkor valószínűleg sosem jutott volna előre. Ám a család másféle löketet is adott számára.
„Sok bátorságot és szilajságot ahhoz, hogy ne hagyjam magam csak úgy az áramlattal menni. Ha családod van, akkor már nemcsak eljárogatsz egy iskolába, hanem annak komoly tétje van, lemondással jár több ember részéről is. Nem teheted meg, hogy nem teszed oda magad maximálisan.
Amúgy az anyaság új kvalitásokat hív elő az emberből. Új bátorságot ad, új energiákat, új szemléletet és kurázsit. Elkezdesz kiállni magadért.
Felszabadít egy halom rejtett képességet, aminek eddig nem mertél utat engedni és lényegtelenné redukál nagyon sok mindent, amit addig fontosnak tartottál. Ez is kellett ahhoz, hogy odáig jussak, ahol most vagyok.”
„Teljesen hülyének nézett mindenki”
Eszter szerint az is fontos, hogy jókor volt jó helyen. Többek között azért, mert akkoriban indította a SOTE az egyéves egészségügyi szakkozmetikus képzést, amely ma már nem létezik. 2010-ben ezt is sikerült kiváló minősítéssel abszolválnia. Emellett volt egy extra érdeklődése is, éjszakánként lelkesen vetette bele magát a kozmetika történetének tanulmányozásába.
„Teljesen hülyének nézett mindenki. Nem értették, mitől szippant be a múlt. Elkezdtem gyűjteni az elmúlt évszázadok kozmetikai és bőrgyógyászati szakirodalmának elfeledett, eredeti darabjait. Mára egy körülbelül hetven könyvre való gyűjteményem van a témában. Külön szekrényt kellett létesíteni, hogy elférjenek az eredeti írások.”
Először különböző szakmai sajtóorgánumokban jelentek meg cikkei a témában saját kommentárral, majd 2013-ban összefoglalta addig megjelent írásainak egy részét Időtlen szépség címmel megjelent könyvében, mely a szépségipar lebilincselő történeteit foglalja össze az őskori testdíszítésektől a 20. századi paraffinos „bőrtömésig”.
Már végzett kozmetikusként, de még a SOTE orvoskozmetikus képzését végezve nyitotta meg első szalonját, mindössze hat négyzetméteren a Váci utcától nem messze. Fanatizmusa, szenvedélye és elképesztő energiája segítségével annyira felfuttatta a szalont, hogy az első év végén már hajnal egykor járt haza a munkából.
Másfél év múlva, harmadik gyermeke születésekor a szalon elköltözött Csillaghegyre, mely 2014-ben megkapta az Év szalonja verseny közönségdíját is. Ebből hitet merítve pedig 2015-ben megnyitotta mai, 300 négyzetméteres, több profilt és szakembert magába foglaló szépségszalonját.
„Azon kaptam magam, hogy folyamatosan csalódom”
Persze az is kellett, hogy folyamatosan kísérletezzen a professzionális termékekkel, közben pedig konferenciáról konferenciára járt, hogy megtudja, hol találja az örök élet elixírjét.
„Néztem az egyes termékek összetételi listáját, próbálgattam őket és azon kaptam magam, hogy folyamatosan csalódom” – mondja Eszter, aki végül egy magyar termékcsalád mellett tette le a voksát. Később azonban alaposabb laborvizsgálatoknak alávetve a legjobbnak ítélt kozmetikumokat kiderült, hogy azok sem azt tartalmazzák, ami rájuk van írva.
Ekkor döntötte el, hogy saját márkával lép a piacra.
„Semmi új dolgot nem terveztem beletenni – sem aranyat, sem kaviárt –, de úgy döntöttem, teszek bele tiszta, hidegen sajtolt, bio minősített, certifikált olajokat, kivonatokat, desztillátumokat és mindezeket egy tiszta textúrába helyezem. Legyen kellemes, hasznos és hiteles, ennyi volt a célom. Fontosak voltak továbbá a gyártási körülmények. Amikor egy professzionális gyártóműnek előadtam a termékeink gyártásával kapcsolatos minőségi és higiéniai elvárásaimat,
az igazgató a tollát az asztalhoz vágta azzal, hogy ezt nem lehet megcsinálni, vagy csak olyan áron, amit soha senki nem fog megfizetni. Nem neki lett igaza.
Eszter azt szerette volna, ha az általa legszigorúbbnak ítélt globális biominősítéssel foglalkozó francia szervezet, az Ecocert is kimondja, hogy ezek a termékek makulátlan, organikus termékek. Három kozmetikum már túl van a procedúrán, a maradék 12-nek idén meg kell még kapnia.
„Ha valami nem stimmel, akkor az egészet buktuk”
Az Ecocert szigorú munkatársai ilyenkor Franciaországból ideutaznak, hogy auditálják a gyárat, a forgalomba helyező céget, a gyártási, raktározási és forgalomba hozatali kondíciókat, az alapanyagokat, a receptúrát, a csomagolást, a feliratokat, adminisztrációt, még a termékek csomagolóanyagait készítő nyomdának is green minősítéssel kell rendelkeznie. Ha hiszitek, ha nem, a címkére kerülő festék sem mindegy, hogy milyen összetételű.
Ha ezek után valaki azt mondja, hogy nem vagyunk hitelesek, akkor nem tudom, mit mondjak. Itt nem lehetséges a sumákolás.
Ha egyetlen egyszer kijön ellenőrizni az Ecocert – és szúrópróbaszerűen tényleg kijönnek –, és valami nem stimmel, akkor az egészet buktuk. Az eljárás nehézkessége és szigora miatt történhetett meg talán, hogy eddig még nem sikerült egyetlen magyar kozmetikumnak sem eljutnia idáig a Vintage Beauty kozmetikumokon kívül.”
Természetesen ellenőrzik az alapanyagokat is, amelyek között szinte alig van magyar forrás. Sajnos, nem véletlenül.
„Nagyon sok jó alapanyagot – mákolaj, mandulaolaj, sárgabarackmagolaj – el tudnék érni itthon is, de ezek nem minősítettek. Mire egy magyar gazdálkodó áttolja a termékeit egy minősítési procedúrán, az rengeteg pénz és idő.
Csak nagyon kevesen tudják ezt finanszírozni.
Magyarországon a Levendárium ilyen, dolgozom is a termékeivel, de a további komponensek nagyobbik részét kénytelenek vagyunk német, angol, dán, francia, portugál forrásokból beszerezni hol közvetlenül, hol közvetítők bekapcsolásával.”
„A bőr működése kevéssé változott az évezredek alatt”
A beszélgetés alatt előkerül egy 1908-as kiadvány is, amelyben már látható a töltőanyagokkal történő ráncfeltöltés elődje is. Joggal merült fel bennem a kérdés, vajon van új a nap alatt? Mennyi mindent lehet meríteni a régi idők módszereiből?
„A bőr működése kevéssé változott az évezredek alatt. Vannak faggyúmirigyeid, verejtékmirigyeid, hajszálérhálózatod, hámod, irhád, bőraljád, hidrofil-lipidréteged, satöbbi. Az enyhén lúgos tisztít, az enyhén savas tonizál, és ha tudod az alapvetéseket, onnantól kezdve akár a hűtőszekrényből is tudsz arcot ápolni.
Ha a vendégek megértik az összefüggéseket, akkor már maguk el tudják dönteni, hogy mi az, amit érdemes kézbe venni, és mi az, amit jobb elhajítani.
Hogy csak egy példát mondjak, ha valaki tonizálni szeretne, akkor sokszor biztatom, hogy használjon helyette inkább ásványvizet, aromavizet, gyümölcsvizet vagy bórvizet, ne terheljük felesleges kemikáliákkal a szervezetet.”
Ahogy amúgy folyamatosan tesszük. Csak a fürdőszobátokban számos termék sorakozik a polcon, ami tele van a vegyipar által létrehozott vegyületekkel, mesterséges komponensekkel. Tanulmányok szólnak arról, hogy bőrön keresztül ötször olyan gyorsan szívódik fel a méreganyag a szervezetben, mint az emésztőrendszeren keresztül.
És ha ez igaz, a nap nap után, hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre használt termékek mind lenyomatot hagynak a testünkben.
„Aztán egyszer csak jönnek a nők, és azt mondják, hogy mindenre érzékenyek, allergiások, minden csíp, szúr, harap és fáj nekik, ami éri a bőrüket. És egyébként képtelenek teherbe esni, hormonproblémáik vannak, pajzsmirigybetegségük, inzulinrezisztenciájuk, endometriózisuk és ciszták a petefészkükben. Szőrösödnek, pigmentálódnak, híznak, nem alszanak, stresszesek, hullik a hajuk, és vagy lemondóan elfogadták, vagy nem is értik a saját változásaikat.
Leéltek úgy több évtizedet, hogy tolják magukba orálisan, bőrön keresztül a „MINDENT”. Többnyire ők járnak a Vintage Beauty Szépészeti Nőintézetbe:
akik már kiábrándultak, szkeptikusak és érzékenyített bőrűek. Nem hisznek sem a lózungoknak, sem a reklámoknak, sem a márkaneveknek. Elegük van. Érteni akarják az összefüggéseket.
Eszternél a kezelések azonban nem csak a tiszta olajokra, kivonatokra, aromavizekre, ásványi alapú poranyagokra, krémekre épülnek, amelyek a régmúltból merítenek. A legmodernebb gépek segítik elő, hogy ezek a gazdag, klasszikus anyagok minél hatékonyabban beépüljenek a bőrbe. Ezzel a szemlélettel sok esetben szembemegy a szakmával, de már megszokta.
„A kozmetika magányos műfaj”
„Nem sok barátnőm van a szakmából, de nem is hiányzik. Volt mesterem – Báthory Kati – szerint a kozmetika magányos műfaj. Igaza van. Nincs cég, akit képviselek, kevesek szavára adok, mindent megnézek, bevizsgáltatok, kielemzek és onnantól kezdve adok hitelt valaminek, vagy vetem el azt.
Szinte lényegtelen számomra, hogy mi a fő szakmai fősodor, divat vagy egy adott eljárásról, gépről, anyagról szajkózott marketinghablaty.
Nem érdekelnek továbbá az árak sem. Ha valami hiteles és hasznos, akkor jöhet, ha meg nem, akkor lehet akármilyen kedvező ára: indifferens. Hosszú távon csak az érdekel, hogy a Vintage Beauty brandet a megkérdőjelezhetetlen, kompromisszummentes hitelességgel azonosítsa a környezet. Úgy hiszem, hogy ez a szemlélet mindig megtalálja a fizetőképes piacát és hasznos lehet mind a vendégek, mind a vásárlók, mind az ezért dolgozó fanatikus társaim számára.”