Egy birkanyáj, amelyet egy oroszlán vezet, képes legyőzni egy oroszláncsapatot, amelyet egy birka vezet. Így szól az afrikai közmondás. Az Európa Könyvkiadónál nemrég jelent meg Az oroszlán vallomása című kötet. Mia Couto története letehetetlen. Borzalmas. Mert valóság.
Ma, a 21. század elején is meglep, hogyan kezelik a nőket a világban. Az egyenjogúságtól messze vagyunk. Ez alól Magyarország sem kivétel. A különbség, hogy az afrikai és más távoli, egzotikus országokhoz képest itthon rendelkezésre áll internet, olvashatók és hallhatók olyan vélemények, amelyek tisztába teszik: a nőknek is vannak – azaz lennének – jogaik. Az otthoni szolgaságon kívül választhatnának mást utat, de amíg a vezetők pasik – az ilyenek nem férfiak –, önként nem adnak jogokat a nők kezébe, mert ők is tudják, nem „gyengébbik nem”.
Az oroszlános cím felkeltette az érdeklődésemet, de erre nem az emberek, hanem az állatok iránt érzett tiszteletem szólított fel. Az állatok leölése felháborít, ha valóban csak az a cél, hogy az agancsuk a vadászház nappalijában kerüljön felakasztásra. Az első fejezetekben azonban szimpatikussá válik Baleiro, a vadász, ahogy tisztázza a fogalmakat.
„Az álvadászok nem kímélik sem az állatok kölykeit, sem a vemhes nőstényeket, nem veszik figyelembe a tilalmi időszakokat, elözönlik a nemzeti parkokat és a rezervátumokat. Befolyásos emberek adnak a kezükbe fegyvert, így
ezeknek a gyilkosoknak csak a fegyver, pénz és hatalom megszentelt háromsága számít.
Nem akarok maláriás lenni! De hát kockázat nélkül nincs kaland
„9 év külföldön, először egy, majd két gyerekkel. De nem ám Európában, ahol azért nagyjából otthon van az ember, és ahonnan akár egy hosszú hétvégére is hazaugorhat vagy meglátogathatják a szerettei. Na de a kaland az kaland. Először Iránban, aztán Marokkóban éltünk. Bár egyik sem a mi kultúrkörünk, ám mégis vannak metszéspontok. Most viszont mély vizes ugrásra készülünk, mégpedig a Fekete-Afrikába” – írta korábbi szerkesztőnk, Tóth Mariann.
A cikket ide kattintva olvashatjátok.
Mozambik történelmét a remény és a mágia összefonódásában ismerhetjük meg, de a fő mozgató erő a hímnemből kikerülő elöljárók demagóg hada. A nőket megerőszakolják és ez ellen senki nem tesz. Kulumani lakói egymás között irigyek, nincs szükségük ellenségre. A háborúhoz hasonlítják a helyzetet: már nem az emberek parancsolnak, hanem az oroszlánok uralkodnak a félelmeik felett.
Ugyan a vadak tizedelik a lakosságot, a legnagyobb fenyegetést az emberek jelentik egymásra. A házakban nem emberek élnek, a félelem él bennük.
Az egyik mesélőnk Mariamar, a falu csinos fiatal lakója. A testvérét elragadja egy oroszlán, de a körülmények tisztázatlanok, mint sok támadásé. A szülők irtóznak egymástól. A lányuk évekkel ezelőtt találkozott a kirendelt vadásszal, azóta szerelmet érez iránta. Mindketten gyermekkoruk óta sérültek, azonban a sebeket nem a szavanna vadai ejtették. A büntető törvénykönyv és pszichológus foglalkozna velük Európában, a családon belüli erőszak azonban nem csak ott marad büntetlenül.
A környezetük áldozatai? Tovább tudnak lépni? Van, aki mellettük áll? A varázslók vadállatokat „készítenek”, az oroszlán jelentése megváltozik. „Mi magunk is elegen vagyunk ahhoz, hogy végezzünk magunkkal.”
Nagybácsiszerep, kapálás, innováció – afrikai paradicsom
Színész, közgazdász, mezőgazdasági szakember, segítő. Gondolkodó ember, aki mindig valami újításon töri a fejét, és aki nem átall kapával a kézben földet törni, vetőmagot szórni, locsolni, tanítani. Domonyai Andrást, aki „embermentő” hivatása mellett a MonJardin! blog írója is, Kenyában értük utol.
Korábbi cikkünket ide kattintva olvashatjátok.
