Emlékszem a napra, amikor áprilisban A múlt nyomában című könyv ihlette a cikkeket, itt a VOUS-n. Lesley Pearse könyvének borítójáról pedig több olvasónk is felismerte a modellt. A modellt, akit mi azonnal izgatottan keresni kezdtünk. Tudni szerettük volna, mégis hogyan lesz egy magyar lányból egy brit könyvborító modellje. Kőrösi Zsanettet végül megtaláltuk és szívesen válaszolt kérdéseinkre ezzel az izgalmas „rejtéllyel” kapcsolatban.
Hogy lesz valakiből könyvborítómodell?
Mindaddig, amíg nem költöztem Londonba, nem vettem részt ilyen fotózáson. Egyszer felhívott az angol ügynökségem, hogy lenne egy válogatás egy könyvborító fotózására, érdekelne-e. Természetesen érdekelt, így elmentem és szerencsére meg is kaptam a munkát. A kiadótól küldött fotóssal és ügyfelekkel nagyon jól kijöttünk, teljesen zökkenőmentesen ment a munka. Szinte fele annyi idő alatt kész lettünk a legelső fotózással, mint amire számítottak. Ennek köszönhetően többször is visszahívtak dolgozni, amiért nagyon hálás vagyok.
Végül mivel az ügynökségem is látta, hogy szeretik használni az arcomat a '40-es években játszódó könyvek borítójára, így valahányszor volt ilyen jellegű válogatás, elküldték a képeimet. Egy idő után pedig már válogatás nélkül kaptam meg a munkákat.
Milyen érzés viszontlátni magadat több tucat könyvön?
Nagyon furcsa érzés, még mindig nem szoktam hozzá. Akárhányszor egy könyvesbolt közelében járok, bemegyek megnézni, hátha találok olyat, amivel még nem találkoztam.
Hány könyv borítóján szerepeltél pontosan?
Nem tudom a pontos számot, sok olyan fotózásom volt, ahol több különböző verziót is befotóztunk, más-más ruhákkal, frizurákkal – így bőven tudtak válogatni a megrendelők. Néha teljesen más írók könyvéhez is felhasználják az elkészült képeket, ezzel pedig megspórolunk egy teljes fotózást. Így viszont nem tudom pontosan számon tartani, hogy melyik könyv mikor jelenik meg. Ha tippelnem kéne, körülbelül 25–30-ra saccolnám.
Mit szeretsz leginkább ezekben a fotózásokban?
Leginkább azt, hogy teljesen különbözik minden más divattal kapcsolatos fotózástól. A haj, a ruhák, a megrendelői kérések. A kiadók szinte pontosan elképzelik, tudják, milyen arckifejezést és pózt szeretnének viszontlátni – ez pedig nagyban megkönnyíti a munkámat, így mindennel együtt általában 3 óra alatt le is tudjuk az egész projektet. Ezt pedig nagyon szeretem, nincs időhúzás, csak a gyors és pontos munka.
„Voltak nehézségek, de nem amiatt, mert nő vagyok” – Egy magyar divatfotós élete Dubajban
Elismert, hazai magazinok divatfotósaként dolgozott, számos kiállítást tudhatott maga mögött, majd 2012-ben hazavihette Az Év Divatfotósa díjat. Mindez csak néhány fontos dolog Balla Vivienne életéből, aki ezek után úgy döntött: felszámol itthon mindent és Dubajba költözik. Döntése pedig érthető, sőt, irigylésre méltó, hallván az átélt élményeket, a nemzetközi elismerésekről nem is beszélve.
A Balla Vivienne-nel készült interjúnkat ITT olvashatjátok!
Ha ilyen gyorsan és pontosan zajlik a munka, mennyire kell és tudsz egyáltalán átszellemülni ezekhez a fotózásokhoz?
Valamennyire mindenféleképpen át kell, hogy szellemülj ehhez. Nagyvonalakban elmondják a történetet, hogy min megy keresztül az adott főszereplő.
Az arckifejezésnek jelentős szerepe van egy könyvborító fotózásán, az olvasónak el kell hinnie, hogy a képen látható lány tényleg átélte azt a sok nehézséget, amiről később olvasni fog.
Zöld háttér előtt készülnek ezek a borítók vagy elmentek a helyszínre?
Ez eléggé változó, sokszor fotóztam már egy-egy képen látható helyszínen, erdőben vagy épp régi kastélyoknál, de általában a fehér háttér előtti, stúdiófotózás a jellemzőbb.
Ha már könyvek, melyik a kedvenced?
Legutóbb A lány a vonaton című könyvet olvastam és nagyon tetszett.
Volt, hogy már felismertek egy borító miatt?
Igen, párszor. Néhány évvel ezelőtt Philippa Gregory egyik könyvét velem reklámozták, de végül nem én kerültem a könyvborítóra. Viszont szinte minden egyes metró- és vonatállomáson kint volt az arcom a nagyobbnál nagyobb plakátokon, így láttam, hogy páran felismernek. Nem mertek megszólítani, amit nem is bánok, mert szerintem nagyon zavarba jöttem volna.
Mióta modellkedsz?
Tizenhárom éves korom óta, de emiatt utazni és ebből élni tizennyolc évesen kezdtem el.
Mesélsz egy kicsit a modellkarrieredről?
Tizennyolc voltam, amikor az ügynökségem felajánlotta, hogy dolgozhatnék Ázsiában, amit elfogadtam és annyira megszerettem, hogy 5 évre ott is maradtam és utaztam. Háromhavonta más-más országban és városban laktam, mielőtt Londonba költöztem.
Ennyi utazás után végül hogy kerültél Londonba?
A volt barátom nővére Londonban lakott, és úgy döntöttünk, itt töltjük a szilvesztert, és maradunk egy hétre. Úgy döntöttem, amíg itt vagyok, meglátogatok egy ügynökséget, amit a barátnőim ajánlottak.
Rábeszéltek és maradtam pár hetet, hogy megnézzük, tetszenek-e a képeim az itteni klienseknek. Azóta eltelt hat év és még mindig itt modellkedem.
Emellett egy ötcsillagos hotelben dolgozom esténként, mert szerettem volna egy bejelentett, normális munkát is, ha később a maradás, lakásvásárlás mellett döntenék. Szabadidőmben blogolok a the4ofus_uk nevű oldalán, három másik modell barátnőmmel együtt és egy havonta változó vendégblogerrel. Emiatt szuperizgatottak vagyunk, hiszen egyre jobban növekszik az olvasóink és a követőink száma is az Instagramon, ahol egyébként a saját profilomat is előszeretettel építgetem.
Milyen nevekkel dolgoztál eddig együtt?
Az Adidast leszámítva óriási divatneveket nem tudok mondani, mivel én inkább „commercial” modell vagyok. Viszont ezen belül dolgoztam már együtt a Sainsbury's-szel, a Philadelphiával és a Barclays bank plakátján is szerepeltem.
