Van, aki a városban szeretett felnőni, míg más inkább vidéken élvezte jobban a gyerekkort. Egy dologban viszont egyetértünk: ha egy faluban éltek, sokkal közelebb kerültök az állatokhoz, mint a betondzsungelben. Egy apuka fotósorozata most bebizonyította, milyen varázslatos is ez a világ.
Már évekkel ezelőtt felköltöztem Budapestre, de az egész gyerekkoromat egy kis faluban töltöttem. Imádtam! Bár nem voltak teheneink vagy tyúkjaink (ne dőljetek be a sztereotípiáknak, nem minden vidéki udvara van tele velük), volt helyettük sok kutyánk, macskánk, és mindig előjött egy-egy süni a kert végéből. Úgyhogy én is bátran játszottam a békákkal, szöcskékkel, és mindig arra vágytam, hogy legyen egy saját madaram, ami a vállamra repül, ha kedvem tartja. Állatok közelségében felnőni szuper dolog, ez a fotósorozat pedig tökéletesen megmutatja ezt.