Tömegközlekedéses sztorija mindenkinek van, jó és rossz egyaránt. A jegyellenőr a legtöbb esetben sajnos nem egy hálás munka, ezt a cikket sem fogják kiragasztani az öltözőbe. Kérni szeretnék valamit!
Kisiskolás korom óta utazom BKV-val, minden hónapban vásárolok bérletet, minden hónapban. Egyébként miért is ne tenném, igénybe veszek egy szolgáltatást, tehát fizetek érte. Tök oké! Annak most nincs itt a helye és az ideje sem, hogy belemenjük abba, a 10.000 forintért cserébe mit kapunk. Drága a felnőtt bérlet, de ez van.
VISZONT!
A budapesti jegyellenőrökhöz intéznék pár mondatot. Sok támadás éri őket, sajnos van, hogy fizikailag is, pedig egyáltalán nincs könnyű dolguk. Hóban, fagyban, hőségben harcolnak olykor az agresszív bliccelőkkel, végzik a munkájukat, mint bárki más.
Gyalog, lóháton, repülővel: meddig juthattok el Budapestről 24 óra alatt?
Most megmutathatjátok, mennyire vagytok vagányak és kalandvágyók! Bevállalnátok, hogy nekivágtok az útnak? Utazásotok során azonban ne számítsatok hűsítő pihenőkre és kellemes panziókra sem, ez itt kőkemény erőpróba lesz! Gyalog, futva, biciklin, lóháton, autóval, vagy inkább repülővel kalandoznátok? Csak rajtatok múlik. A kiinduló állomás: Budapest.
A cikk folytatása ITT jön!
Nem is olyan régen napvilágot látott egy sztori, hogy egy fiatal, egyetemista lányon segítettek a távolsági busz ellenőrei. Kocsival vitték Kecskemétről Budapestre, hogy ne késse le a vizsgáját. Nagyon örültem, hogy végre ilyenről is hallani, és nem mindig a mocskolódás megy ellenük. (Bár, beülni egy idegen autóba… Mindegy!) Most, ha lenne egy visszatekerő gombom, akkor
visszatekernék két sorral feljebb oda, hogy: „végzik a munkájukat!”
Mint említettem, minden hónapban veszek bérletet, minden nap tömegközlekedéssel utazom. Busszal egy megállót, metróval és villamossal többet. Mint bizonyára ti is tudjátok, a metró bejárata előtt jobb esetben áll egy-két-három jegyellenőr, akiknek az a feladata, hogy csekkolják, van-e, és érvényes-e az utazók bérlete, jegye.
Ez történik, ha felszálltok valamelyik budapesti metróra
Most, hogy rendszeresen, minden nap utazom a metrón, mikor pedig már végigpörgettem a Facebookot és megnéztem az összes cicás videót az Instán, elteszem a telefonomat, és nézelődöm. Ilyenkor egy csomó érdekes dologot látok, tapasztalok.
A cikk folytatásáért kattintsatok IDE!
Az Örsön és a Blahán álló jegyellenőröket szeretném megkérni, hogy ha már ott dekkolnak a bejáratnál,
legyenek szívesek legalább rápillantani a bérletemre,
ha már azt előkotortam és felmutattam nekik! Nem fogok általánosítani, van olyan jegyellenőr, aki ránéz és még meg is köszöni, hogy megmutattam, őket legszívesebben megölelgetném, hogy ilyen kedvesek. DE! Öt alkalomból négyszer hiába dugom már az arcukba a bérletem, rá sem néznek. A telefonjukat nyomkodják, spanolnak, vagy a nőket bámulják, esetleg elintéznek annyival:
Menjél csak, cica!
Nos, hát én nem akarok menni! Nem akarok addig, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy az én bérletem érvényes! Megvettem, és ha már ott állnak, könyörgöm, legyenek szívesek ELLENŐRizzék! (És egy nő se legyen cica, ha van bérlete, ha nincs!)
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
