„Addig a pillanatig, amíg meg nem pillantottam őt, nem tudtam, hogy az életemet csak félgőzzel élem.” – kezdi történetét Szandi, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Mátrahegyi Alexandra írását olvashatjátok.
Mindig túlságosan igyekeztem megfelelni mások elvárásainak, mert féltem attól, hogy egyedül maradok. Ha kellett, befogtam a számat, ha kellett, kinyitottam azt, még akkor is, ha odabent kiabáltam, ellenkeztem. Mindig próbáltam az lenni, akire a másik félnek szüksége van, és nem törődtem azzal, hogy értem senki sem tette volna meg ugyanezt. Aztán megismertem őt.
Egy átlagos nyári napnak indult…
Elmentem dolgozni, megcsináltam a szokásos feladatokat, beszélgettem a munkatársakkal. Aztán az egyikük megkérdezte tőlem, ki az a srác a főnök irodájában. Annyira lefoglalt a munka, hogy észre sem vettem, érkezett valaki. Gyorsan megfordultam, hogy megnézzem. Az ajtó nyitva volt, jól láttam, kiről is beszélnek.
Ott volt ő, ült a főnökkel szemben, hallgatta, amit mondtak neki, de úgy tűnt, mintha nagyon messze járna attól az irodától.
Annyira más volt első ránézésre, mint bárki, akit korábban megismertem. Sokszor hallottam, hogy a szerelem akkor fog eljönni, amikor a legkevésbé számítunk rá. Nos, én azon a nyáron úgy voltam vele, hogy a szerelemnek semmi keresnivalója nincs az életemben. Azon a nyáron szerettem volna csakis önmagamra fókuszálni, de ez nem így történt.
Mivel nem tudtam megválaszolni a munkatársam kérdését, csak rándítottam a vállamon és visszatértünk a munkához. Persze, én is kíváncsi voltam, de már akkor tudtam, ő valami más, amire nem vagyok felkészülve. A főnököm a következő pár órában bent tartotta az irodájában, majd kijött hozzám, és megkért, mutassam meg az új munkatársamnak a munkafolyamatokat. Kedvesen mosolyogtam, majd kezet nyújtottam neki és bemutatkoztam.
Akkor vettem észre, mennyire szürke az a szempár, amibe belenéztem és pontosan ez volt az a pillanat, amikor az egész életem megváltozott.
6 árulkodó tünet, hogy teljesen beleszerettetek a pasiba
Szerelem. Az élet mozgatórugója, nem igaz? Előbb-utóbb mindenki átesik rajta, vagyis beleesik valakibe, mint vak ló a gödörbe. Az elején még titkolnátok, ki tudja, mi lesz belőle… De a testetek mindig lebuktat, aki rátok néz, látja: méterekkel a föld felett jártok. Egy korábbi cikkünkben összegyűjtöttük az árulkodó jeleket, amik miatt folyamatosan nektek szegezik a kérdést: csak nem pasi van a dologban?
A cikket ITT olvashatjátok el!
A napom hátralévő részét vele töltöttem, majd miután lejárt a munkaidőm, megkért, hogy később írjam le neki a teendőket. Azon az estén beszélgetni kezdtünk, majd egyik dolog követte a másikat.
Beleszerettem!
Míg a legtöbb embernek igyekeztem megfelelni, mellette önmagam lehettem. Sokat beszélgettünk az életről, a jövőről, arról, hogyan érzünk bizonyos dolgok iránt. Félszavakból is tudta, mire gondolok. Ő volt a legértelmesebb, legfigyelmesebb srác. Első ránézésre talán tökéletesnek tűnt, de ahogy egyre jobban megismertem, rájöttem, hogy valami nincs rendben vele. Néha esténként mesélt nekem az életéről, néha bepillantást nyújtott a történetébe, máskor viszont napokra eltűnt.
Minél közelebb kerültem hozzá, annál jobban aggódtam, mi is lehet vele ilyenkor, hol lehet, mit csinálhat. Tudtam, hogy nincs senkije, akire számíthat az életében, így csak jobban eltöprengtem. Sosem mertem rákérdezni, ő pedig mindig onnan folytatta a kapcsolatunkat, ahol befejeztük. Igyekeztem segíteni neki, bármi is történt odabent a fejében.
Törődtem vele, majd szép lassan rájöttem, hogy beleszerettem. Igyekeztem úgy tenni, mintha ez nem történt volna meg, próbáltam ugyanúgy viselkedni, mint eddig, de megérezhette, mert ezután ismét eltűnt.
Egy hét múlva került elő újra, addigra teljesen kétségbeestem. Ugyanonnan akarta folytatni, de ezúttal nem hagytam. Kiabáltam vele, azt mondtam, nem teheti ezt, nem játszhat így mások érzéseivel. Kértem, hogy mondja el, mit csinál ilyenkor, mert szeretnék segíteni rajta. Tényleg úgy éreztem, hogy segíteni tudok rajta, hogy meg tudom menteni saját magától.
Azt mondta, sajnálja, többé nem tesz ilyet. Elmondta, hogy néha napján nagyon mélyre zuhan, olyankor pedig csak egyetlen dologra tud gondolni, a halálra. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, vertem volna a mellkasát, kiabáltam volna neki, hogy szeretem. Bármit megtettem volna, hogy ne érezzen így, mégsem tettem semmit. Addigra kiismertem őt annyira, hogy tudjam, nem kérne a segítségemből, senkijéből sem. Épp ezért tűnik el napokra, majd jön vissza.
Legyél te is a VOUS vendégszerzője!
Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!
A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!
A részletekről mindent megtudhattok ITT!
Sok mindenre megtanított. Megtanította, hogy ne féljek kiállni magamért. Megtanította, hogy merjem kimondani azt, amit gondolok, mert nem velem van a baj. Megtanította, hogy a világ néha szép, néha pedig csúnya, de csak rajtam múlik, melyik oldalát látom meg.
És a legfontosabb lecke, amit megtanultam tőle, az, hogy nem menthetek meg olyasvalakit, aki nem akarja, hogy megmentsék, bármilyen erősen is próbálkozom.
