Ha eddig azt hittétek, hogy egy antarktiszi kutatócsoportot főként férfiak alkotnak (nagyot tévedtetek), tökéletesen igazatok volt: ennek hátterében az áll, hogy a reál- és természettudományos pályát még mindig nagyon kevés nő választja. De miért van ez így és mit lehetne ellene tenni?
Nemrégiben jött a hír, hogy elindul a világ eddigi legnagyobb, csak nőket foglalkoztató sarkköri expedíciója Argentínából, 76 tudóssal a fedélzetén. De miért is olyan nagy szám ez?
Meg fogtok lepődni, de egy rossz viccel indult az egész: néhány antarktiszi kutató ugyanis azzal poénkodott, hogy a sarkköri kutatáshoz minimum egy hatalmas szakállra van szüksége a jelentkezőknek. Ami igazából bármennyire is bántó, egyáltalán nem áll távol a valóságtól, hiszen annak ellenére, hogy a természettudományos képzések nők számára is nyitottak, mégis nagyon kevés a jelentkező.
Beszéljünk a mumusról! Miért keresnek kevesebbet a nők, mint a férfiak?
Meglepő, de 2016-ban még mindig téma a nemek közötti béregyenlőtlenség, annak ellenére, hogy mára több lány választja a továbbtanulást, mint fiú. De akkor mégis miért nem keresnek ugyanannyit?
A cikk itt még nem ért véget, a folytatásért kattintsatok IDE!
A válasz, bármennyire is sokan szeretnék azt hinni, nem a genetikában rejlik – eddig egy kutatás sem támasztotta alá, hogy a nők agya fogékonyabb lenne a bölcsészettudományokra, mint mondjuk a matematikára. A jelenség hátterében elsősorban a neveltetés áll, a nemek közti szakadék pedig az iskoláztatással egyre csak elmélyül: a matekra, fizikára és egyéb reáltárgyakra maguk a tanárok is sokszor rásütik a „fiús” jelzőt, sokszor előfordul, hogy emiatt a lányoktól kevesebbet várnak el és kevésbé motiválják őket is ezeknek a tanulására. Rengeteg rémtörténet van egyetemekről is, ahol a mérnöki, informatikai képzéseken az oktatók könnyebb zh-kat írattak meg a női hallgatókkal, mint a fiúkkal.
És való igaz, a tudományos pálya nem éppen nőknek való terep. Az antarktiszi expedíció egyik megálmodója, Fabian Dattner is felhívja rá a figyelmet, hogy a kutatásban részt vevő nők nagyrésze tapasztalt már meg szexuális zaklatást, megkülönböztetést munkája során és nem volt ritka az sem, hogy nőgyűlölő megjegyzéseket kaptak munkatársaiktól. Emiatt is rengeteg női hang hiányzik a természettudományos diskurzusokból – reméljük, ez a kezdeményezés, ha épp nem is váltja meg a világot, jó löketet adhat azoknak, akik szívesen kipróbálnák magukat hasonló terepen. Hiszen ahogyan Dattner is mondja,
az anyatermészetnek szüksége van a lányaira.
