Talán nincs is még egy ilyen csúf gyümölcsünk, mint a naspolya, ráadásul csak akkor finom, ha már jó puha és szottyos. Nehéz enni és feldolgozni, talán ezért is ment ki a divatból, pedig nagyon finom és egészséges.
Igazi téli gyümölcs, az első fagyokra érik be, és a leggyakrabban eddig hagyják is őket a fán, mert akkor a legédesebb, ha egy picit megcsípi a dér, ezután húsa felpuhul. Innentől viszont figyelni kell a tárolásra, kiterítve, szellős, hűs helyen kell elraktároznia annak, akinek van olyan szerencséje, hogy a kertben terem, vagy nagyobb mennyiséghez hozzájut.
A naspolya utóérő, így gyakran korábban leszedik, keményen még jól szállítható és csomagolható, de nem olyan finom, mintha a szabadban érhetett volna meg tökéletesre. Épp ezért érdemes piacon vásárolni, majd naponta átnézni, és a legérettebbeket elfogyasztani.
Ha egy naspolya megromlik, a többire is könnyen átterjedhet…
A naspolya egyébként az alma, a körte és a birs rokona, formára leginkább a körtére hasonlít, a húsa édes és lekvár állagú. Igazából nem lehet szépen enni, nincs mód előkészíteni, hogy elcsipegessük: ha naspolyát eszünk, arra koncentrálni kell.
Minyon: a magyar süti, aminek a karrierje Párizsban kezdődött
Franciaországban született a mignon, mégis magyar süti. Ha Párizsban mignont keresnénk, bizony nem találnánk, vagy legalábbis nem ezen a néven. Hogy még több legyen az ellentmondás: a minyon tulajdonképpen kugler, mégpedig az a bizonyos, amiről József Attila is álmodozott… Jöjjön egy kis minyontörténet!
A cikk folytatása ITT jön!
Vékony bőrét lehúzhatjuk, majd a krémes húst kikanalazhatjuk, magjait kiköpködve elszopogathatjuk a gyümölcshúst, vagy egy kis lukat harapunk ki a bőrből, és kiszívjuk a gyümölcsvelőt, ujjainkkal kinyomkodjuk a húsát, egyenesen a szánkba, így a bőr és a magok egyben maradnak, egyszerűen kidobható.
A cikk itt még nem ér véget! A folytatásért kattintsatok a Cookta oldalára!
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
