Gondolom, ti is alig vártátok érettségi után, hogy kilépjetek a való életbe és belevessétek magatokat az egyetemi élet – többnyire – gondtalan éveibe. Ettől függetlenül tuti, hogy ti is belefutottatok az alábbi hibákba, de nyugi: ha másra nem is, legalább arra jó volt, hogy tanuljatok belőlük!

Mivel sokan ilyenkor koliba vagy albérletbe költöznek, a jól megszokott hazai ízeket felváltják a gyorséttermek, a heti ötszöri pizzarendelés, vagy az arra való törekvés, hogy a kajálást minél olcsóbban megússzuk. A vizsgaidőszak körüli éjszakába nyúló kávézásokról, csoki- és csipszfalásokról nem is beszélve… A legtöbben pont emiatt, ezekben az években fanyalodnak rá a főzésre.

Éjszakába nyúló (tanulás) sörözések, aztán pedig másnap suli? Az első években még valahogy kivitelezhető, a végzős évek felé pedig egyre gyakoribbak lesznek az ellógott reggeli órák, vagy éppen az ellógott esti bulik. A vizsga előtti utolsó pillanatban végigtanult, alvás nélküli heteket meg talán egyikőtöknek sem kell bemutatni.

A középiskola kötöttségekről szóló évei után mindenkit megcsap a szabadság érzése, hogy most aztán tényleg nem muszáj minden nap nyolctól háromig suliban ülni, amit a legtöbben maximálisan ki is használnak. Ez szorgalmi időszakban tök jó, vizsgaidőszakban azonban elképzelhetetlenül nagy szívás, amikor vadászni kell a stréberebb csoporttársak jegyzeteit, majd pedig egy éjszaka alatt bemagolni az egész félév anyagát – ilyenkor jönnek a fogadkozások, hogy bezzeg jövőre minden másképp lesz! Aztán semmi sem lesz másképp.

Mindenkinek van az az ismerőse, aki lelkiismeretesen végignyomja az összes előadást, jegyzetel, aztán pontosan ugyanolyan jegyekkel végez, mint azok, akik nyugodt szívvel lógták el az unalmasabb órákat. Mivel sajnos a legtöbb előadás a frontális oktatás elvén épül fel, tényleg nem oszt, nem szoroz a jelenlétetek, egy százfős órán pedig egyik tanár sem fogja megjegyezni az arcotokat…

Valamiért csomó ember azt hiszi, hogy ha az egyetemi évek alatt nem találja meg az igazit, akkor neki már annyi és a hátralevő életét egyedül, rosszabb esetben száz macskával fogja leélni. Pedig megkockáztatom, hogy soha máskor nem fejlődik annyit a személyiségetek, mint ezekben az években, hiszen most pont a függetlenedés útjára léptek: az érdeklődési körötök, a nézeteitek és a jellemetek is ezer módon változhat. Úgyhogy felesleges beleragadni egy hosszú, ámde unalmas kapcsolatba, ami az elején ígéretesnek tűnt, csak azért, mert azt hiszitek, hogy ez az utolsó esélyetek a pártalálásra. És amúgy is, még előttetek az egész élet!