Ági 20 éves volt, mikor közös ismerősökön keresztül találkozott az akkor Budapesten tanuló Rosszal és összejöttek. A srác nem sokkal később hazament Amerikába, azóta pedig kisebb-nagyobb megszakításokkal együtt vannak. A lány csak úgy mondja viccesen:

7 év a bruttó, de nettó ennek kicsit több mint a felében voltunk együtt és még annál is kevesebb az idő, amit ténylegesen egy helyen töltöttünk.

Nyilván az időzítés nem volt a legjobb, hiszen megismerkedésükkor mindketten egyetemre jártak, többnyire más-más országban, más célokkal, amikből az elsődleges az volt, hogy megalapozzák a jövőjüket. Így állhattak elő azok a helyzetek, hogy volt olyan, mikor Ági tanult Amerikában, Ross pedig Magyarországon. De átélték már az Amerika–Olaszország tengelyt és volt egy – a lány szavaival élve – „kispályás időszak”, amikor Ági Magyarországon volt, Ross meg Franciaországban.

Ha pedig ennyi viszontagság nem lenne elég egy kapcsolatban, áprilisban egy még az eddigieknél is nagyobb fába vágták a fejszéjüket. Eldöntötték, összeházasodnak, hogy Ági kiköltözhessen Amerikába, és végre tényleg együtt lehessenek. 

Emigrálni nem könnyű: ilyen élmény 14 évesen tök egyedül külföldre költözni

A mai napunk témája: „vakrepülés”, erről pedig azonnal bevillan nekem egy kép: 14 éves vagyok, fogom a bőröndömet, és egyedül – család és barátok nélkül – felszállok egy Izraelbe tartó gépre, hogy ott kezdjek új életet. Hogy egy olyan országban tanuljak tovább, ahol soha nem jártam korábban, és a nyelvet sem beszélem. Hát mi ez, ha nem a vakrepülés definíciója?

Érdekel, hogyan folytatódik a történet? Akkor kattintsatok IDE!

Ha valamivel ki lehet kergetni a világból Ágit az, ha megkérdezitek tőle, hogy a zöldkártya megszerzésének folyamata tényleg olyan-e, mint az azonos című filmben és tudja-e, hogy milyen színű Ross fogkeféje. 

„Zöldkártya szempontjából a szerelmespároknak két lehetőségük van: a házassági vízum, mikor előbb házasodtok, és a jegyesi, amivel Amerikában házasodtok. Mi az utóbbit választottuk, mert az lehetőséget ad arra, hogy három hónappal korábban mehessek, mint a házasvízummal. Persze így is egy minimum 6–9 hónapos procedúráról beszélünk.

Az első körben a 'szponzornak', vagyis az amerikai partnernek kell rengeteg személyes adatot igazoló papírt leadnia, amit a bevándorlási hivatal 4–5 hónapig vizsgál és egyébként a célja az, hogy kiderítsék, nem vagyunk-e terroristák.

Ezen kívül azt is ellenőrzik, hogy a szponzornak van-e elég pénze arra, hogy teljes anyagi felelősséget vállaljon a jövendőbeli párjáért. Ehhez az kell, hogy a minimálbér 120 százalékát keresse. Rossnak április óta van ilyen munkája, ezért kezdtük akkor a folyamatot.”

Erre egyébként azért van szükség, hogy a kiutazó nehogy az amerikai rendszer „terhére” legyen. „Gyakorlatilag olyan, mint egy MÁV-társkártya kapcsolatban lenni, arra jogosít fel, hogy például kevezményesen használhassam a férjem tb-jét.”

Forrás:

iStock

Miután az első körön túl voltak, jött a második felvonás, a vízumkérelem. Ennek a folyamatnak csak a vége volt az, hogy Ági bemehetett a nagykövetségre egy interjúra, hogy végre valakinek szemtől szemben is elmondja, miért akar kimenni. 

Csak az interjú egyébként 80 ezer forint, de a papírok beszerzése, a dossziék összeállítása, az ügyintézés és az orvosi vizsgálatok eddig összesen közel 200 ezer forinba kerültek, jóllehet, ez az összeg még sokszorozódni fog, mikor már Amerikában intézik a házasságot és a zöldkártyát. Ez utóbbira pár hónapot várniuk kell, ami idő alatt Ági nem vállalhat munkát, így az összes feszültség tetejébe, amit ez a procedúra okoz, még azon is folyton sakkozniuk kell, hogyan jönnek majd ki a srác pénzéből.

Azok, akik azzal jönnek nekem, hogy házasodj a zöldkártyáért, nem mérik fel, hogy milyen hihetetlen összegekbe kerül ez.

Miközben Ági erről mesél, már rutinosan veszi is elő a papírokat és a dossziékat, hogy megmutassa, mi mindent kellett bemutatnia a követségen. Többek között például kinyomtatott Skype-beszélgetéseket, amivel tudta bizonyítani, hogy tényleg kapcsolatban vannak.

Elmondása szerint szerencsésnek számít, mert tavaly karácsonyra kapott egy családi fotóalbumot az elmúlt pár évről, sok képen pedig együtt szerepelnek Rosszal. Ez ebben a folyamatban elég erős bizonyítéknak számít. A lány egyébként pont a héten volt az interjún, és megkapta a vízumengedélyt.

Ízek, imák, szerelmek nyomában

Forrás:

Alexandra

A rövid válasz: nem. Ági úgy jellemzi a jelenlegi helyzetet, mint egy maratoni futást, amikor már az ember túl van 30 kilométeren, de még mindig nagyon sok van hátra és bármelyik pillanatban összeeshet. A házasság után kell elkezdeni ugyanis a zöldkártya-procedúrát, ami szintén különböző lépcsőkből áll. Csak az igénylés nagyjából 300 ezer forint és persze mindemellett az is meg van szabva, hogy két évig nem ajánlottt elválni – csak nagyon speciális esetekben, például ha az asszonyt bántalmazzák –, mert ez után meg kell hosszabítani a zöldkártyát, amit elváltként nagyon nehéz. Ez idő alatt pedig a szponzor teljes felelősséggel tartozik a párjáért. 

Persze ezen a helyzeten valamennyit könnyít majd, hogy együtt lesznek, ami az ő esetükben a legfontosabb. Legutóbb nyáron találkoztak, amikor 89 napot tölthettek együtt Amerikában, ugyanis ennyire szól egy turistavízum. Most pedig a leghamarabb is januárban látják újra egymást, de az sem kizárt, hogy majd csak tavasszal.

„A nagyon hosszú időket külön, a rutin ellenére, mi sem bírjuk. Ilyenkor egyre kevésbé vagyunk benne egymás életében, és egy idő után inkább úgy tekintünk rá, hogy most nem vagyunk együtt, majd csak leszünk megint. Ezekbe az időszakokba könnyű kicsit beleőrülni, hiszen a mi helyzetünket az időeltolódás is nagyon megnehezíti. Például mikor ő felkel, nekem már délután van, szinte vége a napomnak, így nagyon nehéz igazán beszélgetni.” 

És itt merül fel a kérdés, hogy ezek után nem félnek-e attól, mi lesz, ha ténylegesen együtt lesznek. Ebből a szempontból kicsit szerencsések, hiszen mikor egy városban voltak, általában együtt is éltek (egyszer fél évig egy 7 négyzeméteres szobában).

Nem félek ettől, inkább várom, mert a távkapcsolat egy nagyon rossz műfaj. Néha még én is meglepődöm azon, mennyi mindenen mentünk keresztül és még mindig együtt vagyunk. Azt hiszem, ezt makacs szerelemnek hívják.