Miközben nálunk bevett szokásnak számít, hogy az anya 2-3 évig otthon marad a gyerekével, az Egyesült Államokban kíméletlen vadkapitalizmus uralkodik: a napokban jött ki egy friss kutatás, amely szerint „a dolgozó anyák mintegy 22 százaléka a szülést követő 10 napon belül visszatér munkahelyére”. Fogadjunk, hogy már ti is azon agyaltok, hogy ki vigyáz a babára, hogyan mélyül el így az anya-gyerek közötti bensőséges kapcsolat, és hogyan regenerálódik a nő szervezete a szülés után! Őszintén: én sem egészen értem...
Csak 12 hét fizetés nélküli szabadság jár alanyi jogon
Oké, az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy általában nem főállásban térnek vissza a munkahelyükre a nők, hanem részmunkaidőben – derül ki a Science Daily cikkéből. Van, hogy ez 4 óránál is kevesebb időt jelent. Sok cégnél gyakori és elfogadott foglalkoztatási forma a távmunka, míg az igazán nagy cégeknek önálló bölcsődéjük és óvodájuk is van, ahol napközben bármikor meglátogathatja csemetéjét a szülő, sőt: szerencsés esetben kétóránként akár szoptathat is. Tovább árnyalja a statisztikát a kép, hogy ma már egyre több esetben nem az anya, hanem az apa marad otthon az újszülöttel, így sok nő meglepően korán tér vissza a munkahelyére. A fenti szám – a szülést követő első tíz nap – azonban még így egészen döbbenetes.
Ha a szoptatásról van szó, a valóságra nem lehet felkészülni
A jó anya szoptat. Szoptatni mindenki tud. Ez az a két alapállás, amivel egy magyar anyuka a leggyakrabban találkozik. Az, hogy ez a két állítás mennyire káros lehet az anyukák és így a babák számára is, arról sokkal kevesebbet hallani.
Korábbi cikkünk folytatásáért kattintsatok ide!
Az Egyesült Államok világa meglehetősen kemény, ha családalapításról van szó: a nőknek összesen 12 hét fizetés nélküli szülési szabadság jár alanyi jogon, egységesen.
Ez azt jelenti, hogy a munkáltató ez idő alatt köteles fenntartani a helyét, nem rúghatja ki, fizetést viszont nem kap. Ehhez jön még a cégek saját juttatáscsomagja, amiről a jelentkezők már az állásinterjún értesülnek. Szerencsére sok nagy cég versenyezik, hogy jobb lehetőségeket kínáljon a friss anyáknak: a Yahoo például egészen bőkezűnek számít, ott 16 hét fizetett szabadság jár a gyerekvállalást követően. Érdekesség, hogy 2015-ben 823 esetben a férfi élt ezzel a lehetőséggel, míg a nő csupán négy-hat hetet maradt otthon.
A Yahoo vezérigazgatója ikreivel is csak 2 hétre esett ki a „piacról”
Igaz, ezeket a kedvezményeket sem veszi igénybe mindenki: maga a Yahoo vezérigazgatója, Marissa Mayer (a lenti fotón – a szerk.) 2012-ben nagy port kavart azzal, hogy bejelentette: csupán két hét szülési szabadságot vesz igénybe kisfia születését követően. Ezt a „bravúrt” nemrég ikrekkel is megismételte: 2015 decemberében született babáival szintén csak tizennégy napot maradt otthon, aztán újra főállásban kezdett dolgozni, sokak nagy meglepetésére.
Számára ez a természetes, „egyéb módon is tud kapcsolódni a gyerekeihez”, érvelt aztán a Twitteren.
Mayer története azért érdekes, mivel multimilliárdos cégvezetőről van szó, vagyis esetében anyagi szükségszerűségről nem beszélhetünk, és sikeres vezérigazgatóként a székét sem kell féltenie: az ilyen esetekben valahogy kritikusabban szemléljük a hasonló döntéseket, mint amikor pénzügyi kényszerek mentén kerül sor a korai visszatérésre, pedig tiszteletben kell tartani ezt a nézőpontot is. Amikor nemrég egy hirdetés tűnt fel, amelyben egy budapesti nő „hamarosan egy hónapos” babája mellé keresett napi 8 órában segítőt, sokan kiakadtak: „minek szül az ilyen?”, holott az ő körülményeiről a hirdetésből semmi nem derült ki.
Bevett szokás: a többség négy-hat hét után tér vissza a munkahelyére
„A szülés utáni tíz napon belüli visszatérés valóban létezik, de én a munkám során ezzel nem igazán találkoztam. A négy-hat hét viszont teljesen elfogadott, mondhatni átlagosnak számít: a legtöbb nő ezt az utat választja, és nagyon sokan rögtön főállásban térnek vissza a munkahelyükre” – mondja Rita, aki tíz éven át dolgozott au pairként az Egyesült Államokban. Gyakori megoldás, hogy a nők az átlagosan évi kéthetes általános szabadságukat spórolják össze a szülés utáni időszakra, és pihenni az adott évben egyáltalán nem mennek. Aztán amint lehet, visszatérnek a munkahelyükre, mert féltik az állásukat, a pénzre pedig szükségük van. A CDC adatai szerint 71 százalék a munkahelyére csupán pénzforrásként tekint, nem a kiteljesedés lehetőségét látja benne.
„Amikor állásinterjúra mentem, az első kérdés minden családnál ez volt: ugye nem szoktam gyakran beteg lenni? Ez azért fontos, mert az amerikaiaknál nem divat a betegszabadság komolyabb helyeken: lázasan, betegen ugyanúgy bemennek. Van egy csomó méregerős, drága pirula, azt bekapják, és dolgoznak ugyanúgy, mintha semmi gond nem lenne. Ha a gyerek betegszik le, akkor sem ők vigyáznak rá: ott van az au pair, akinek akár betegen is dolgoznia kell, különben kirúgják, hiszen ők maguk nem maradhatnak otthon a kicsivel” – teszi hozzá Rita. Meglepte az is, hogy szabadságra se mennek túl gyakran a „kintiek”: egy hét nyáron, egy hét télen, általában ennyi a maximum, de sokan még ezt az időszakot sem veszik ki.
Milyen a tökéletes külső és ruha állásinterjúra? Megmutatjuk!
„Szeretnék az állásinterjúk során megnyerő, magabiztos, stílusos képet festeni magamról. Ezért is jelentkeztem hozzátok átalakításra, kell egy kis önbizalom” – írta egykor Judit, akit a Norie Team alakított át jó egy évvel ezelőtt.
Egy fehér inggel sosem lőhetünk mellé, a smink pedig szép és klasszikus volt, de azt tanácsoljuk, hogy munkakeresésnél inkább egy természetesebb árnyalatú rúzst válasszatok majd a tusvonal mellé.
Az összes fotót (köztük az „előtte” képeket) ide kattinva nézhetitek meg.
Azért persze van pár dolog, amit innen is átvehetnénk…
Az amerikai magánbiztosítások szinte mindegyike fedezi a mellszívó költségeit, és a munkahelyeken általában külön kismamaszoba is van, ahol a nők a fejést elvégezhetik. Megszokott gyakorlat, hogy a baba cumisüvegből eszik, miközben egyre több kampány emeli ki a szoptatás fontosságát a csecsemő, illetve az anya egészsége szempontjából is. Nem véletlen az sem, hogy az éttermektől a közintézményeken át minden gyerekbarát módon van kialakítva: mivel a családok viszonylag kevés időt tölthetnek együtt a legtöbb esetben, legalább ezeken a helyeken legyen könnyebb az életük.
„Kemény világ, igazi vadkapitalizmus ez, néha én is úgy éreztem: ezek az emberek azért dolgoznak ennyit, hogy különféle tárgyakat vehessenek maguknak, de az élményekre a többségnek már nincs igazán ideje…” – összegzi tapasztalatait Rita, és egy pillanatra örülök, hogy a mi gyesünk és gyedünk ehhez képest barátibb lehetőségeket kínál.
De tessék mondani, nem lehetne inkább a két világ pozitívumait ötvözni?
Hosszabb, fizetett szülői szabadság, de közben kényelmesebb részmunkaidős foglalkoztatási formák és több távmunka, valamint gyerekbarát munkahelyek és közintézmények, profibb családinapközi-rendszer… máris jobban hangzik, ugye?