A38-as hajó mindig is volt, van és lesz, a hazai klubélet egyik örök bástyája. Megszámlálhatatlanul sok koncerten jártam itt, a Petőfi híd budai hídfő lábánál, és mindig elvigyorodom, amikor a DUNA TV innen közvetít. Az állóhajó minden centijével szoros barátságot ápolok: az alsó szint, a felső szint, a bárok, az étterem, a backstage és az öltözők. Emlékszem, amikor még újnak számított a hely, és Maceo Parker örömkoncertjével avatták fel 2003 áprilisában.

A Nyugatinál fekvő BANK! Budapest talán legmainstreamebb szórakozóhelye volt hosszú időn keresztül, volt itt minden, amivel az underground klubélethez szokott ember soha nem találkozik: koraesti koktélakciók, facekontroll, kopasz, kigyúrt biztonsági őrök, fizetős ruhatár (külön a sálért és a kesztyűért is számoltak fel díjat!), kizárólag ásványvizet fogyasztó, hófehérben vonagló egyenemberek, köztük egy csomó 14 éves, és persze rengeteg UV-fény és stroboszkóp. Volt, hogy kilométeres sor állt az épület előtt, a többség pedig a méregdrága Nyugati ábécében vette meg a vodkanarancsát, esetleg az ásványvizét…

Lazulós chill-out 2007 júniusától a Soroksári út elején. Nem nagykoncertek, inkább kicsi, elszállós ambient és experimentális zenék terepe, ahol egy igazi neohippi kommuna hangulata sejlett fel ezekben az időkben. Aki persze nyomatta a szigeten valaha is a Cöxpon-feelinget, az nyilván pontosan tudja, miről van szó…

Forrás:

Barok Eszter, Balcsy David

Oké, a Dürer Kert nem annyira „legendás” még, mert csak néhány – legfeljebb nyolc – éve nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, számomra viszont adott egy különleges bája:

Hihetetlen, hogy azokból a morózus vizsgatermekből partiközpontok lettek, de a vécében még mindig ott vannak a régi-régi feliratok, 15+ évvel ezelőttről. Azt egyébként tudtátok, hogy a második emeleti termekben – ahol a legtöbb szemináriumot ültük végig – azóta zenekari próbatermek vannak, és a régió egyfajta város a városban, rengeteg rögtönzött spontán bulival, ahol bármi megtörténhet?

Ó, a Filter Klub, az Almássy utcában, a Blahától nem messze, a város egyik legmenőbb alagsori pincéje! Ha bármi közötök volt valaha is a britpophoz, a szintipophoz, a retróhoz, a Depeche Mode-hoz és a dark elektronikus zenékhez, akkor itt elég sokat buliztatok, ehhez kétség sem fér. Hosszú ideig itt zajlottak az 50 százalék DM – 50 százalék bármi egyéb tematikájú bulik, amik persze mindig 85 százalék Mode-dal és 15 százalék egyéb muzsikával zárultak, de azért mindig hatalmasat partiztunk az egész helyiséget kitöltő vetítővászon alatt…

F még mint: FEKETE LYUK, FÉSZEK KLUB, FREEPORT

Na jó, a Gödör, persze. Mindenki kedvence, stílustól, zenei preferenciától függetlenül, a Deák térnél – körülötte a padkákkal és a zöld pázsittal, amely mindig is a tizen-huszonéves generáció kedvelt találkahelye volt.

Majd a következő fellépő már a falon táncolt. A Gödör, amely néhány utcányival arrébb költözött – az eredeti hely azóta Akvárium néven üzemel – mindig is több volt szórakozóhelynél: egyfajta kulturális központként üzemelt.

G még mint: GERONIMO

Miután a Voodoo Music Club (lásd később) megérezte az elmúlás szelét, majd végleg bezárta kapuit, a darkok – s velük a hazai underground ezer arca, az ipari zenék szerelmeseitől a cyberpunkokig – áttették székhelyüket a Soroksári útra, ahol egy igazán autentikus gyárépület gyomrában tépte szét a falakat a hangerő. A Gyárnak volt egy sajátos, feledhetetlen bája: voltak itt fergeteges suttyódiszkók is, ahol a '90-es évek legütősebb popslágerei szóltak, de a BDSM-szintérnek is akadtak fétispartijai, ahogy az a nagykönyvben meg van írva…

Forrás:

Barok Eszter

Emlékeztek még a Kultiplexre, a Kinizsi utcában? Nemcsak bulihely volt, hanem művészmozi és kulturális központ is egyben. 2000-től itt volt a Tilos Rádió stúdiója, és egy sor buli, a jazztől a rockon és a darkon át a hiphopig számos színtér képviselői találtak itt otthonra. Ó, hogy imádtam a kertjét! Hiába tiltakoztak ezrek a kulturális központ megszűnése ellen, 2008 februárjában a Kultiplex végül kénytelen-kelletlen lehúzta a redőnyt. Előtte viszont még bő egy hétig tartott a híres-neves Dózer-fesztivál, ahol úgy nagyjából mindenki fellépett, aki valaha is részese volt a Kultiplex alternatív világának.

K még mint: K2, KASHMIR KLUB, KÉK YUK/VÖRÖS YUK, KÖZGÁZ KLUB

A híres, már-már mainstream klub az Astoriánál, ahol jó néhány szilvesztert is sikerült lehúznom. Máig áll, de azok a '80-as évek retró és electrobulik, amik tizenegynehány éve itt zajlottak, örökre bevésték magukat az emlékezetembe.

Újabb hely, ahol rengeteg különböző ember fordult meg, leginkább a remek koktélakcióikról voltak híresek, és szerencsére a sör is olcsó volt. A zene ebben az időben eléggé a populáris irányba hajlott, de cserébe volt retróterem és karaoke is. Manapság már három részből tevődik össze, ha jól tudom: Morrisons2, Morrisons Opera és Morrisons Liget. 

M még mint: MARCO POLO (tényleg, a Marco Polo, a Blahánál, te jó ég!)

Egy hét a városban

Forrás:

Alexandra

P mint PECSAMUSIC CAFÉ

A Pecsába főként két okból járhatott az ember: nagy koncertek és fesztiválok (pl. a Summer Rocks) miatt, illetve a híres Depeche Mode-bulikért, ahol jobbára remixek szóltak, és egészen tavalyig óriási népszerűségnek örvendtek. A két közönség ritkán találkozott, de ismerek arcokat, akik mindkét világ nyelvét beszélték. Akik a nagy koncerttermeket látogatták, a caféban is jó eséllyel megfordultak, jó kis hely volt ez is.

Sosem voltam nagy rocker, ezért a Rocktogon Pub többé-kevésbé kimaradt az életemből, az Oktogonhoz közel eső Mozsár utcai klub ugyanakkor olyannyira szerves része a '80-as években született generáció partikultúrájának, hogy egyszerűen nem lehet nem ejteni szót róla. Van egy hangulata a helynek, az azért biztos!

R még mint: RÁDAY KLUB, RÁDAY KUPOLA, RIO

A Honvéd utca és a Szent István körút sarkán található Süss Fel Nap tíz éven át működött sikerrel, mielőtt 2007 áprilisában bezárta kapuit. Ez is egy igen változatos underground klub volt, amit sok szcéna fanjai imádtak: volt itt punk és drumandbass, de industrial metal és alterrock is, nem is beszélve a szintipopról. Gyakran eszembe jut a hely, és hihetetlen, hogy lassan már tíz esztendeje, hogy nincs. Amikor nem a Voodooban voltam 2000-ben, akkor jó eséllyel itt…

S még mint: SM CAFÉ

Sose felejtem el, mikor először jártam itt egy nyáron, az omladozó falakkal övezett kerthelyiségében, és épp Dead Can Dance szólt. Független kulturális központról van szó, mely 2005 nyarán jött létre, és ebben a formában három évig működött. „A Tűzrakteret fiatal művészek, építészek, színészek, és sokan mások alapították, elsősorban azzal a céllal, hogy közösségi helyet teremtsenek, bemutatkozási, gyakorlási lehetőségekkel szolgáljanak pályakezdő művészek számára” – így fogalmazták meg akkor céljaikat. Sok jó buli volt itt, nem csak koncertek, vetítések és előadások is.

T még mint: TÜNDÉRGYÁR

Tíz éve már, hogy megszűnt (és ha jól tudom, parkolót építettek a helyére), de még mindig gyakran visszatér álmomban a Voodoo Music Club, ahol a 2000 és 2006 közötti szombatok 90 százalékát töltöttem. A csepeli kiserdő őrült vadromantikája, az omladozó épület ellenállhatatlan panteista dekorja, és persze a tulaj, Lajosbizarr pálinkamixe, a Voodoovarázsló, Gelka bulijaival megspékelve.

V még mint: VADVIRÁG

Ha a West Balkán nevet halljuk, jó eséllyel a 2011 januári borzalmas tragédia ugrik be a többségnek, amikor is az egykori Skála Metró épületében a Nyugati téren két lány és egy fiatal nő halt meg, 14-en pedig megsérültek. Szomorú, hogy így emlékszünk erre a kedvelt szórakozóhelyre, ahol az egész hazai alternatív színtér képviseltette magát az évek során. A West Balkán mindig is vándorklub volt, legismertebb korszaka sajnos épp ehhez a tragikus, Nyugati téri arculatához kötődik. Őrizzük meg őt szebb emlékeinkben, például amikor Péterfy Bori az Amorf Ördögök társaságában csinált itt fergeteges bulit!

Zenészbarátnőként itt azért rendszeresen megfordultam a nagy lemezbemutató koncertek – és afterpartijaik – idején. Méretes színpad, a hazai klubéletet megszégyenítő kitűnő hangzás, de azért mégis csak a szilveszteri bulijaikra emlékszem a leginkább élesen, és arra, hogy éjfél előtt kivétel nélkül mindig a Final Countdown szólt a Europe-tól.

„…és én vagyok a grupi” – ilyen az élet egy zenész csajaként

Tizeniksz év tapasztalat áll mögöttem zenészbarátnőként, úgyhogy nyugodt szívvel állíthatom: zenésszel járni olyan, mint a kommunizmus. Csodálatosan hangzik, de a gyakorlatban már vannak sötét foltok. Miért is? Nézzük!

Eszter korábbi cikkét itt olvashatjátok.

Persze nem az a Zöld Pardon, amire most gondoltok, hanem a régi a Petőfi hídnál, ami valahogy sokkal zöldebb volt, és a város leghosszabb fesztiválját ígérte, ami májustól szeptember elejéig tartott. Emlékszem, aprópénzzel lehetett bejutni, és a Kispál meg a Quimby tök sokat játszott ott, de a rockdiszkóik is ütősek voltak. Te jó ég, mennyit pancsoltunk abban a kis szökőkútban ott középen!

Nos, ennyi fért ma bele a kis válogatásba, igyekeztem minél több színtér népszerű szórakozóhelyeit listázni. Ha eszetekbe jut még pár klassz emlék és főként hely, ne kíméljetek minket a kommentek között!