Egyéb kategória

Elsőre úgy éreztem magam, mint Bridget Jones a tűzoltórúdon – Kipróbáltam a pole dance-t, és imádtam!

A kezemet a szívemre téve – ha tudnám mozgatni – jelenleg azt mondanám, bocsi, ma nem tudom elmesélni, milyen volt életem első rúdtáncórája. Hogy miért? Mert a laptopot is alig bírtam felnyitni, a gépelésről ne is beszéljünk. De a világért sem venném el a kedveteket tőle, ráadásul az élmény sokkal több annál, mint hogy „jó volt, jó volt, de fáj mindenem”.

vous - 2016.07.29.
Elsőre úgy éreztem magam, mint Bridget Jones a tűzoltórúdon – Kipróbáltam a pole dance-t, és imádtam!

Billy Elliot témájú napunkon magától értetődő volt, hogy ideje folytatni a minisorozatomat, amiben tőlem távol álló edzésmódokat próbálok ki. Bár az eredeti történetben Billy balettozik, úgy gondoltam, ez nem esne annyira ki a komfortzónámból, mint mondjuk a rúdtánc.

A VOUS fotósával, Ancsával a Women’s Paradise-ba látogattunk el, ahova remegő lábbal és izzadó tenyérrel érkeztem – igen, ez nem a legjobb párosítás egy rúdtáncóra előtt! Odaérve Molnár Nikolett fogadott, aki egy rövid ismerkedés után olyan világba vezetett, amiről gondolni sem mertem, hogy valaha ráveszem magam, kipróbálom, és még tetszeni is fog.

Engel Nóra rúdtánc pole dance

Molnár Nikolett, a Women’s Paradise tulajdonosa és egyben oktatója

Gyermekként a balettintézetben végezte tanulmányait, a rúdtánccal 2011 óta foglalkozik.

Számos országos és nemzetközi eredményt tudhat magáénak, például:

  • 2015 – Hungary's Got Talent, 3. helyezés
  • 2015 – European Pole Show Art Camphionship, 1. helyezés
  • 2012 – Miss PoleDance Hungary, 1. helyezés

Nikolettről ide kattintva, a Women’s Paradise-ról pedig bővebben itt olvashattok.

Nikolett egy igazi rúdtáncosszettben várt, összeillő trikóval és franciabugyiban, rajta egy laza felsővel. Ekkor egy pillanatra elbizonytalanodtam, de megnyugtatott, ne érezzem magam zavarban, mindenki elkezdi valahol. Igaza volt, én is elkezdtem. Az utcai ruhámat egy sportos rövidnadrágra és futótrikóra cseréltem, ami amiatt volt fontos, mert mint kiderült: minél kevesebb textil takar minket, annál könnyebben tapadhatunk mi magunk arra a bizonyos rúdra – de nem szaporítom a szót, kezdődjön az óra!

Forrás:
Molnár Anikó

Nikitől hamar megtudom, hogy a Women’s Paradise-ban is különböző szintek szerint edzhetnek a lányok, a szintek és csoportok között pedig vizsga szükséges a szabad átjáráshoz. A bátor érdeklődők 60, 75 és 90 perces órák közül válogathatnak, én ezúttal egy rövidített verzióba kóstolhattam bele, ami körülbelül 40 percig tartott.

Egyvalamit rögtön leszögezett: bemelegítéssel kezdünk, enélkül nincs tánc! Szinte mindenemet átmozgatva nyújtottunk, mozogtunk, majd jöhetett a lényeg.

Forrás:
Molnár Anikó

Egy rövid, de annál részletesebb ismertető után megtanulhattam az alaplépéseket, fogásokat, mozdulatokat, amikről azt gondoltam, „ááá, ezt könnyű lesz elsajátítani”. Az ismerősök a Facebookon, Instagramon nemegyszer bizonyították feltöltött képükkel, mennyire hajlékonyak, gondoltam, nem lehet annyira nehéz. Tévedtem! A rúdtánc igenis nehéz, és el kell hogy oszlassam a tévhiteket:

ez a mozgás korántsem arról szól, hogy a lányok jobbra-balra illegetik magukat, majd pörögnek kettőt a rúdon!

Ahhoz, hogy megtartsátok magatokat, komoly izomzatra van szükség, így, remélem, nem kell magyaráznom, miért csúsztam le már a legelső próbálkozásnál a rúdról. Niki megmutatta, hogyan tartjuk a kezünket – igen, mindig nyújtva a könyök! –, hogyan lépegetünk a rúd körül, és végül hogyan tartjuk meg magunkat a rúdon.

Forrás:
Molnár Anikó

Nos, nyújtottam a könyökömet, lábujjhegyre vágtam magam, 3, 2, 1… és jöhetett a lebőgés!

Az első pár próbálkozásnál úgy éreztem magam, mint Bridget Jones, amikor élő adásban a tűzoltórúdról egyenesen a kamerára csúszott. Szoknyában. Csúszás itt is volt, élő adás szerencsére nem!

Majd az első pár lebőgés után úgy éreztem, kezdek ráérezni a technikára. Ahogy a legtöbb dolognál, itt sem erővel kell próbálkozni, hanem ésszel. Egymás után ismételgettem a mozdulatokat, míg Niki türelmesen magyarázott, és mutogatta a fogásokat újra és újra és újra.

Forrás:
Molnár Anikó
Engel Nóra boksz edzés Molnár Anikó

„Szenvedtem, fájt, és alig bírtam felkelni” – Ilyen volt életem első női bokszedzése

„Mert egy hatásos bokszedzés olyan, mint egy jó pornófilmforgatás. Mindenki hangosan liheg” – mondja Dömsödi Renáta ökölvívó, aki egy brutál női bokszedzést tartott nekem.

Kíváncsiak vagytok, hogy bírtam? Ide kattintva kiderül! 

A sok ismétlés közben kiderült, nemcsak felnőtteknek, de gyerekeknek is tartanak rúdtáncoktatást, egész pontosan polekids fitnesst, ahova minden mozogni vágyó csemetét várnak. Ráadásul hamarosan lehetőség nyílik arra, hogy anyák és csemetéjük együtt edzenek. Niki kislánya is végig ott sürög-forog körülöttünk az óra alatt, ráadásul olyan otthonosan mozog a rúdon, mintha erre született volna. Mivel édesanyja kiskorától fogva foglalkozott vele, így nem is olyan meglepő, hogy nem riad meg a légies mozdulatoktól. Arra a kérdésemre, hogy „ha nagy leszel, te is versenyzel majd, mint anya?”, frappáns választ kaptam:

Már voltam versenyen!

Kérem szépen, erre mondják, hogy ennyi! Így is lehet csinálni. Sőt, mondok jobbat: Niki nemrég kislányával együtt mutatott be egy koreográfiát. De térjünk is vissza a felnőttekhez!

Szemérmesen bevallom Nikinek, hogy én igazából mindig is szerettem volna kipróbálni ezt, de sosem voltam hozzá elég bátor. Miért? Mert sosem voltam az a hajlékony, dögösen mozgó, bulikban lazán táncoló lány. Míg némelyik barátnőm egy teljes rögtönzött koreográfiát lenyom, addig én inkább csak éneklek, ugrálok és lötyögök, mintsem szexizek. Remélem, így már értitek, miért volt kihívás számomra a rúdtánc!

Forrás:
Molnár Anikó

A vallomásom után Niki elárulja, sajnos nagyon sok lány érkezik úgy, hogy azt gondolja, nem elég nőcis, csajos ehhez a sporthoz. Szerencsére pár óra után kiderül, hogy igazából mindenkiben ott van belül a nagybetűs nő, csak el kell engedni magunkat. A beszélgetésünk során ráadásul megnyugatott, ügyvédek, orvosok és szemérmes lányok is ellátogatnak hozzájuk, akik nagyobb arányban maradnak ott, mintsem futnak világgá.

A sok beszélgetés, pörgés, forgás után az óra pikk-pakk véget ért, pedig még szívesen maradtam volna! Minden félelmem, bizonytalanságom elmúlt, és már látom:

ez tényleg egy kőkemény edzés! Mára sajog mindenem, és hogy Niki szavaival éljek:

olyan helyeken fájnak olyan izmok, amikről nem is tudtam, hogy egyáltalán léteznek.

Ajánlott cikkek