Léna teljesen átlagos magyar lány, akármelyikőtök, vagy akármelyikőtök szomszédja is lehetne. Csinos, huszonéves, párkapcsolatban él, évek óta dolgozik, közben pedig a harmadik diplomáját csinálja. Joggal kérdezhetnénk, mi hiányozhat az életéből?! Ma már talán semmi, de pár hónappal ezelőtt még nem ez volt a válasza. Amióta ugyanis elindult a nővé érés útján, borzasztóan zavarta, hogy nem nőttek meg a mellei akkorára, mint az osztálytársaié, később évfolyamtársaié, még később pedig a kollegáié. Éppen ezért hosszú évek kínlódása, mérlegelése és persze gyűjtögetése után eldöntötte, megcsináltatja a mellét. És most tényleg boldogabb, mint valaha.

Forrás:

istock

Bennünk pedig, akik ilyet még nem vállaltak be, vagy soha nem is tennénk, egy ilyen történet hallatán azonnal kérdések özöne kezd kavarogni. Tudom, hogy bennetek is, éppen ezért rászabadítottam Lénára a VOUS-lányokat, hogy kérdezzenek meg tőle mindent, amit valaha is tudni akartak a műmellről, hiszen mikor a barátnőm megcsináltatta a műtétet, én is órákig faggattam, mert mindegy, hogy akarjuk-e vagy sem, kíváncsiak vagyunk rá, és miért ne tudjunk meg róla minél többet? És igen, én meg is fogtam, és nem, nem olyan, mint egy gumilabda. Itt pedig át is adom a szót a lányoknak és Lénának.

Mennyire fájt? És amikor fájt, akkor nem akartad visszakérni a régit? Megéri a fájdalom?

Nem kertelek, nekem nagyon fájt. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy nem szültem még, nagyon fiatal vagyok és feszesek a szöveteim. Ha valaki már egyszer szoptatott, vagy esetleg duci volt és lefogyott, kicsit könnyebb a bőrének alkalmazkodnia. Én vékony testalkatú vagyok, genetikámból adódóan nagyon kevés zsírszövetem van és feszes a bőröm. Ez persze szerencse, a műtét után azonban arra gondoltam, bár ne lennék ennyire mázlista, talán egy kicsivel könnyebb lenne. Persze most, hogy már túl vagyok a fájdalmon, megint mázlistának érzem magam, de volt pillanat, amikor azt gondoltam, inkább ne mentem volna ebbe bele. Az első három nap számomra ugyanis, nem szépítem, pokol volt. Két és fél hét alatt tudtam úgy ráncba szedni magam, hogy el tudjak menni dolgozni.

Ha a párom és a családom nincs mellettem, szerintem éhen halok egy sarokban otthon, mert a kezemet sem tudtam több mint egy hétig rendeltetésszerűen használni. Nem is gondolná az ember, de pisiléshez is segítség kellett, hogy le tudjam tolni a nadrágomat, néhány napig egy pohár vizet is alig bírtam el. 

Hogy vissza akartam-e kapni a korábbi egyáltalán nem sajgó pici, de édesdeden kerek cickóimat? Persze! Volt olyan pillanat, egy! Ám az egy nagyon-nagyon kemény pillanat volt lelkileg. Meg kellett küzdenem azzal a gondolattal, hogy ÉN akartam, ÉN tettem ezt magammal és ÉN fizettem ezért nagyon sokat, hogy most fájjon és feszítsen és verejtékezve keljek éjszaka, amikor körülbelül csak egy-egy órát tudtam aludni az elején. Bevallom, nekem egyszer ettől a más számára felesleges tehertől, amit magamra tettem, pánikrohamom is volt. Egy.

Akkor éreztem, hogy ez az a pont, amikor vagy megküzdök saját magammal és előre nézek, vagy örökre bánni fogom a dolgot. Úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó megbánni. Tudtam, hogy csodaszépek lesznek és mivel nekem nem kerek, hanem csepp formájú, teljesen természetes is lesz. Nem fogok szégyenkezni, nem fogok megbánni semmit és remek lesz minden. Ma már így is van, imádom, amit a tükörben látok és amikor reggelente bekenem a hegem, mindig átsuhan az agyamon, hogy úristen! Megcsináltam és rettenetesen szenvedtem, de túl vagyok rajta és csodaszép. Végigmentem ezen és büszke is vagyok magamra, noha ez nem szokásom, mert én még azt sem ismerem el teljes diadalnak, ha ötösre diplomázom. Igen, ilyen is volt, kettő, épp csinálom a harmadikat, mégis van „műmellem”. 

Forrás:

istock

Nem furcsa, hogy hirtelen lett egy új, idegen testrészed?

Először ebbe bele sem gondoltam, de később sem. Az az igazság, hogy nem, mert nem „egyszerűen csak kinő és ott van” és élvezed, hanem keményen megküzdesz vele és érte, ha olyan alkatú vagy, mint én. Utána pedig már azt érzed, basszus, ezt én növesztettem, mert akié természetes úton nő meg, tuti nem szenved ennyit. Így mivel „volt vele munkám”, nem volt idegen. A műtét után pedig még kába voltam, akkor lehetett volna csak furcsa érzés, de akkor örülsz, hogy felébredtél.

Igaz, hogy átvilágítja a telefon, vagy akármilyen fényforrás és látszik a szilikon?

Hát, én ezt még nem próbáltam… Amúgy azért sem hiszem, mert mélyen a szövetek alatt van… Neked átvilágítja az ujjadat a reflektor vagy a lámpa annyira, hogy lásd a csontodat? Nekem nem.

Az önértékelésed miatt csináltattad meg? 

Nehéz kérdés, mert nevezhetjük annak. Már gimnazista koromban éreztem, hogy nagyon-nagyon szeretnék szép melleket. Nem hiszem, hogy túl nagy probléma volt az önértékelésemmel, egyszerűen szerettem volna úgy kimenni az utcára, hogy ha melltartó nélküli ruhát veszek fel, az is úgy álljon rajtam, mint ahogy kell.

Emellett pedig rettenetesen utálom a push-up melltartót, így a 'szivacsot' berakattam…

A pasidnak hagytál beleszólást a döntésbe?

Mi most januárban ismerkedtünk meg. Le akart beszélni, mert ő már átesett egy életmentő műtéten előtte és a mostani méretű mellem nélkül is nagyon tetszettem neki, szerette a piciket, nem volt vele gondja. Féltett attól, hogy át kell essek egy megintcsak MÁSOK számára felesleges műtéten, amitől nem az életem függ. Viszont mivel januárban ismerkedtünk meg, és februárban volt a műtétem, amire évek óta gyűjtöttem, nem engedtem beleszólást. Ha ma kellene döntenem, valószínű engednék neki, mert rá tudna beszélni arra, hogy inkább a gyerekek után csináltassam meg.

Attól azonban, azt mondta az orvosom, nem kell félnem, hogy nagyon megnyúlna a szüléstől a cicim, pont azért, amiért annyit szenvedtem az elején, feszesek az izmaim és szöveteim. Annak ellenére viszont, hogy először rettenetesen ágált ellene ma már egyenesen imádja őket, minden reggel elmondja, hogy mennyire gyönyörű vagyok és tökéletesek a melleim. Persze hozzáteszi, hogy a kicsiket is szerette, de így, hogy már minden nehézségen túl vagyunk, nem bánja, hogy megműttettem magam és nem engedtem lebeszélni magam. Ha ő nem lett volna mellettem, sokkal nehezebben tűrtem volna minden pillanatát az elején, ez biztos. 

Mennyibe került? Honnan tudtad, hogy jó szakemberhez mész?

800.000 forint. Ezen nem lehet spórolni. Átlagár, de ami ennél sokkal olcsóbb, nekem gyanús lenne. Két évig spóroltam rá, a műnő sztereotípiával ellentétben még csak nincs is gazdag pasim. Dolgoztam, tudtam, mi a cél. A legjobb szakemberhez mentem szerintem. Dr. Gyetván János műtött valakit a családomból is, így elég könnyű volt a választás és mindenkinek csak ajánlani tudom. Minden furcsának tűnő kérdésre is mosolyogva válaszol. Türelmes és gondoskodik rólam a műtét után is, sosem tolakodó és segített a méretválasztásban is.   

Ilyenkor a saját bimbód megmarad?

Igen, meg. Legalábbis nekem, de vannak olyan eljárások, amik miatt a bimbót feljebb vagy lejjebb varrják. Nekem nem ilyen volt. Az enyém félig izom alatt, félig mirigy alatt van. Ez azért jó, mert alul, felül alátámasztást kap a szövetektől is a szilikonbetét, így még kevesebb esélye van megnyúlni. Persze gravitáció van és öregszik az ember bőre is, de ezt nem lehet kivédeni.  

Nem furcsa, hogy onnantól nem tudsz hason aludni? Vagy tudsz?

Tudok, csak nem azonnal. De egy ilyen műtét után örülsz, ha végre négy hét után az oldaladon tudsz aludni. Hason majd akkor, amikor teljesen meglágyul a betét. Ehhez kell körülbelül 4-5 hónap, de addigra már nem is akarsz hason aludni, mert félted. Hülyeség persze, de félted, mert magad nevelted, dédelgetted.

Ilyenkor még érzed, ha szexnél a melled izgatják? Vagy kevésbé érzed?

Nagyon jó kérdés. Vannak pontok, ahol nem érzek mindent. Ez a műtét miatt van, egyes idegeket ilyenkor ugyanis nyilván elvágnak, sérülnek, így vannak pontok, amik nagyon lassan jönnek helyre. Hallottam olyat, hogy valakinek egyáltalán nem jött helyre néhány ponton, én már kezdek újra érezni, szinte mindenhol. A bimbók kérdése azonban külön móka! Mikor eltelik két hét és azt gondolod, na innentől már miden jobb, akkor a bimbók a bőröddel együtt elkezdenek megnyúlni. Nem lesz tepsibimbója senkinek, csupán hozzáidomul a nagyobb mérethez, amit a szilikon által kap. 

Forrás:

istock

Nőtt azóta az önbizalmad, vagy mostantól azon parázol, hogy ki és mikor szúrja ki, hogy ez nem igazi?

Nőtt. Sokkal magabiztosabban megyek ki nyáron az utcára, ráadásul ez az első nyaram „az ikrekkel”. Mivel én nem szerettem volna szemkiszúrósat, úgy beszéltem meg az orvosommal, hogy segítsen a lehető legtermészetesebb formát és méretet ajánlani. Sikerült is. Még senki nem kérdezte meg, hogy vajon igaziak-e. Tökéletesen arányos a testemmel és imádom őket.  

Kell vizsgálatokra járni? Ki kell cserélni? Ha igen, akkor mennyi idő után?

Kell kivizsgálásra járni természetesen. Attól, hogy mellimplantátuma van az embernek sajnos nem lehet elkerülni a betegségeket, sőt, ha lehet, még jobban oda kell figyelni. Ma már vannak erre a célra specializálódott 3D ultrahangok, amik a telefonnal és a refklektorral ellentétben tényleg átlátnak a beültetésen. Én félévente nézetem meg, mert volt már rákos megbetegedés a családban, de általában évente kéri a kezelőorvos és az, aki műtött. Az orvosom a „ki kell-e cserélni” kérdésre azt mondta, hogy még fiatal vagyok és meglehet, hogy úgy alakul, esetleg egy cserére szükség lesz körülbelül 20 év múlva. (Akkor leszek 48, azt hiszem, akkor már belefér). A szilikonbetéteket azonban ma már úgy gyártják, hogy ha valaki nem akarja, nem kell cserélni, ha nincs vele gond.

Persze bármi előfordulhat, a gyártó azonban örök garanciát vállal, így miattuk nem muszáj, csupán a saját testképem miatt kérdés, hogy akarok-e újra 20 éves ciciket 20 év múlva.

Szoktál futni? Olyankor nem ugrál idegesítően az implantátum?

Igen, futottam már. Az egyetlen furcsaság az volt benne, hogy azt éreztem, van mellem. Az impantátumok sosem ugrálnak, ugyanis az emberi test semmilyen légüres teret nem hagy a testen belül a szövetekben, ergó nincs helye ugrálni, nagyon erősen fogják az izmok és szövetek. Ha bármelyik hírességet megnézed, akinek mellműtétje volt, ők is sportolnak, futnak is, ha nem lenne kényelmes vagy észrevehetetlen a változás, nyilván már bezárt volna a plasztikbiznisz.

Szoktad fogdosni?

Amíg még nem volt tökéletesen fájdalommentes igen, fogdostam többször, próbáltam masszírozgatni nagyon finoman. De mivel már nem fáj és tökéletesen a magaménak érzem nem fogdosom, tudom, hogy mindig velem jönnek mindenhova. Nagy önbizalom a tükör előtt, persze szoktam nézegetni, de nem pakolom ki a kirakatba.

A szélsőséges hőmérsékletváltozás milyen hatással van rá? Szaunában nem forrósodik fel?

Mivel a testem része, a szövetek körbefogják, nem tágul és nem húzódik össze, direkt ilyen a kidolgozása, hogy ne okozzon egészségkárosodást.  

Tagja vagy bármilyen szilikonmellű nők Facebook-csoportjának, ahol megosztotok egymással hasznos információkat?

Nem, eszembe sem jutott.

Nem félsz attól, hogy megbetegszel tőle?

Nem, ugyanis mind a hat orvos, akit megkérdeztem a plasztikai sebészen kívül azt mondta, hogy nem segíti elő az implantátum a rákos sejtek képződését.

Ha erre csak az általam megkérdezettek közül egy azt mondta volna, hogy igen, van rá esély, meg sem fordul a fejemben. De mivel egyikőjük sem riogatott, sőt, inkább nyugtatgattak, ezért mertem belevágni.