Ebben az a furcsa, hogy valamikor képtelen lettem volna ruhában létezni. Meztelennek éreztem magam bennük, meg olyan érzés volt, mintha hálóingben mászkálnék legálisan, csak éppen nem éreztem legálisnak. Brrr. Most meg nem értem, ha azt kérdezik tőlem, hogy:
Nem kényelmetlen?
Nem is értem a kérdést. Hogy lehet egy ruha kényelmetlen, mikor lenge, rátok simul, körülölel, követi a testetek vonalát, nem szorít, lágyan létezik veletek reggeltől estig, arról nem beszélve, hogy iszonyú gyorsan lehet belebújni még a legsötétebb reggelen is, ami nem elhanyagolható tény, ha valaki rosszabb napokon azt se tudja, hogy fiú vagy lány, és merre induljon, mihez kapjon hirtelen.
A ruha ezer arca
Azt szeretem a ruhácskákban, hogy ezer arcuk van. Lehet sportos, elegáns, mint a kis fekete, vagány, romantikus, a lehetőségek tárháza végtelen. Egy merész mintával extravagánssá is tesz benneteket, és én valamiért úgy érzem, ruhában bátrabban kitolhatom a határaimat, ami a mintákat illeti.
Nőiség a köbön
Egy ruha minden alkatra jó, ha tudjátok, milyen fazon illik a tiétekhez. És azon túl pedig már mindegy, hogy lapos vagy magas sarkú cipőt vesztek fel hozzá, ízig-vérig nőies érzetet ad. Apropó, bizonytalanok vagytok, hogy melyik ruha állna nektek jól? Fanny grafikájával tuti megtaláljátok a testalkatotokhoz valót!
