Mindig annyira megörülök egy új pár lábbelinek! Egészen addig, amíg a szép kis dobozában pihen. Utána a kapcsolatunk átfordul se veled-se nélküled jellegűbe, mert az üdítő látvány mellé bosszantó jelenséget hoz az életembe: fájdalmat. Ha itt-ott szorít, azt még csak-csak kibírom, de a vízhólyagoktól képes lennék falra mászni. Na és persze hiába győzöm kivárni az első elmúlását, amikor ismét viselem majd a csodás topánt, egészen biztosan megint feltöri a bokám.
Mindent a vízhólyagokról
Vízhólyag az, amikor kidörzsöli a lábatokat a cipő, és a bőrötök két részre oszlik, melybe szövetközti folyadék töltődik. Van, aki ellenzi a kilyukasztást, mások pedig támogatják azt. Ha az előbbi kategóriába tartoztok, akkor szerezzetek be speciális vízhólyagtapaszt, viszont aki magának oldaná meg a problémát, figyeljen! Tartsatok be néhány alapszabályt. Csakis akkor essetek neki, ha olyan helyen van, ahol további súrlódás érheti, amennyiben aprócska, hagyjátok magától felszívódni.
Technika: fertőtlenítés, fertőtlenítés, fertőtlenítés. Ez a legeslegfontosabb! A fertőtlenítőszer mellé szükség lesz még egy tűre, egy tiszta vattára vagy zsebkendőre. A tűt sterilizáljátok, szúrjátok ki vele a hólyagot, majd itassátok fel a váladékot alaposan. Ezután fertőtlenítsétek a sebet, és pihentessétek.
Előzzétek meg a bajt!
A megelőzési tippeken osztozunk Takács Nórával. Ő a cipőtökre fókuszál, én pedig a bőrötökre.
Nem vagyok nagy táskagyűjtő, de egyvalami mindegyikben ott rejtőzik minden nyáron. Nem a zsebkendő, nem a rágó, hanem a ragtapasz. Mentségemre szóljon, cseppet sem vagyok ügyetlen háziasszony, mindig odafigyelek a kezem épségére. De a cipőknél elgyengülök, megadom nekik az esélyt, hátha kényelmesnek születtek. Legtöbbször felsülök, és már késve tapasztom le a problémás pontot. Ti okuljatok az én hibámból, lessétek el a szokásom, hordjatok magatokkal sebtapaszt, és a legelső kellemetlen érzésnél tapasszátok rá a gyanús területre.
Kényes területek:
Kicsit füllentettem, ugyanis egy harmadik segítőre is szükségem lesz a következőkben. Mióta világ a világ, az anyukám a cipőiparban dolgozik. Így nem meglepő az az eset, amikor hangosan nevetett rajtam, miközben én dupla ragtapaszt tettem épp a bokámra. Kíváncsi volt, meddig fogom rétegezni őket ahelyett, hogy egy sarokemelőt raknék a cipőmbe. Nem igazán értettem, hogy az miért lenne a hasznomra. Mégis kipróbáltam, az ék megemelte a sarkamat, így a sebes rész nem találkozott a cipellő peremével. Felüdülés volt így sétálgatni, de közben tartottam attól, hogy egy újabb ponton is megsérül a lábam. Szerencsés szerencsétlenként csak ugyanazzal a két kidörzsölődött résszel tértem haza.
Ugye most már ti is felkészültetek erre a kellemetlen helyzetre?
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
