A Romper szembesítette a ’90-es évek szülőit a mostani szülőkkel, vagyis összeszedte azokat a dolgokat, amiket korábban simán megengedtek nekünk a szüleink, de ma ezek már szinte elképzelhetetlenek a kisgyerekek számára.
Hagyták játszani a gyerekeket a nem legmegbízhatóbb játszótéren is
Persze felügyeltek, nehogy valami probléma adódjon, de nem vittek rögtön haza, ha egy törött játékot láttak a játszón. Velem például kiskoromban letört egy csúszda játék közben. Nos, nem mondanám magam ducinak, csak nem vettük észre, hogy nincs odafogatva a farészhez a csúszóka. Páff, Enci lekerült a földre, a csúszdával együtt. Utólag vicces!
Játszhattunk a plató hátulján
Semmi probléma nem volt abból, ha kint maradtunk, és a plató hátulján játszadoztunk az uncsitesóinkkal. Az biztos, hogy jobb szórakozás volt le-fel mászkálni, mint Barbie-kat öltöztetni!
Telefon nélkül mentek el otthonról az anyukák
Képzeljük el azt a szituációt, hogy a mai világban mobil nélkül mennek el a szülők otthonról. Hogyan tudnák kezelni ezt a helyzetet? Nem tudnák a nagymamát óránként hívogatni, hogy hogy van a pici. Valószínűleg ebbe beleőrülnének.
Nem dobatták el velünk az összes koszos dolgot
Nyilván nem engedték, hogy bekapdossuk a homokos kislapátokat, de nem dobatták el rögtön velünk a nem patyolattiszta dolgokat.
Ha már ’90-es évek: azt tudjátok, melyek az évtized legjobb filmjei?
