„A nagy nemzeti ünnepre az ország fővárosába jöttek a királyi pár, az uralkodó ház tagjai, a hatalmak követei. Harangok zúgtak, ágyúk dö¬rögtek, mikor felnyíltak a templomok ajtai: a munka, a szorgalom, a béke templomának ajtai, hol a haladásnak és czivilizácziónak oltárai állnak, és az Isten templomának ajtai, hol a hit és a hálaadás oltáránál borult le a nemzet.”
„Nagyobb, fényesebb ünnepe nem volt még Budapestnek, mint az ezredéves ünnepélyek kezdetén. Itt dobogott az ország szive, itt futott össze minden lüktetése a nemzeti életnek. A király fenségének és hatalmának egész tündöklő pompájában vett részt az ünnepélyekben, együtt ünnepelt a nemzettel, szabad ég alatt intézte hozzá buzdító szózatát s a templomban együtt imádkozott vele az új ezerév hajnalán.”
A cikk itt még nem ér véget, ha kíváncsiak vagytok még korabeli tudósításokra, kattintsatok a Kuljelző oldalára!
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
