A BlogHer egyik szerzője egy nagyon tanulságos bejegyzést osztott meg oldalán. Az írás róla és kutyáiról szól, akik a közös séták során megtanították arra, hogyan értékelje az apró dolgokat az életben. A kutyusokkal szerzett tapasztalatait most elhoztuk nektek is.
Kalóriaégetés és energia
A kutyákkal meg kellett tanulnia a séta szükségességét az ebek izgágasága miatt. Ha esténként nyugalomra vágyott, kénytelen volt naponta többször levinni őket a parkba vagy egy körre a háztömb körül. Először kényszersétának érezte, majd idővel rájött, hogy nem csak a kutyák testének tesz jót a mozgás, neki is.
A pillanatnak élni
A mindennapos kutyasétáltatás olyan, mint a futás. Kikapcsol és pihentet, segít kiadni a felgyülemlett stresszt. A történetben szereplő gazdi az élet minden területén maximalista, így mikor meglettek a kutyái, szeretett volna ebben is ugyanúgy maximálisan helytállni. Éppen ezért, mikor kezdetben sétáltatni kezdte őket, annyira koncentrált a tökéletességre, hogy nem vette észre az igazán fontos dolgokat. Nem figyelte a fákat, a leveleket, csak a pórázt, a séta sebességét, és a vonalat, amin haladtak.
A kutyusok nem követik a szabályokat. Haladnak a saját tempójukban a saját maguk által kijelölt irányba. Néha megállnak, szaglásznak, felfigyelnek a zajra, és érdeklődnek minden új dolog után. Ezzel a viselkedéssel ösztönözték a gazdit arra, hogy élvezze ő is a pillanatok adta apró örömöket. Érezze a virágok illatát, keresse a madarakat a fákon, és figyeljen az apró dologokra.
Ösztönzés
Egy idő után pedig a gazdi azt vette észre, hogy minden egyes következő sétát egyre inkább várt. Várta a felismerést, az újdonságot, várta, hogy kiszakadhasson a hétköznapi monoton szürkeségből, és magukkal ragadják kedvenc kutyusai a virágok illatfelhőjébe, a fák szépségébe és a pillanatba.
Ti mit tanultatok a kutyusotoktól?
