Számos nőnek nem csupán a gyermekvállalás tűnik lehetetlen feladatnak, hanem már maga a szülés gondolata is. Ez a fajta szorongás valós probléma, a szaknyelvnek is van is rá szava: tokofóbia. Most mutatok nektek néhány okot, melyek magyarázatot adhatnak arra, miért is fél egyre több nő anyai örömök elé nézni.

Emlékszem, még kislány voltam, amikor először láttam a tévében egy szülés közvetítését. Nem is kell mondanom, naná, hogy fejvesztve menekültem ki a szobából. Aztán ahogy nőttem, nyilvánvalóvá vált, hogy biztosan szeretnék majd kisbabát, és akkor bizony világossá vált az is, hogy egyszer túl kell esnem a folyamat nehezebbik részén is. Bár egyelőre még nincsenek komolyabb aggályaim, azért előre pánikolok egy kicsit, hogy a saját szülésem alatt már az infúzió beadásánál el fogok ájulni.
Természetesen mindenki mástól viszolyog: valaki a fájdalomtól, valaki az ismeretlentől, míg mások az esetleges komplikációktól tartanak. Sokan le tudják gyűrni ezeket a félelmeket, azonban vannak nők, akiknél kialakul egy komoly szüléssel kapcsolatos szorongásos zavar, azaz tokofóbia. Sajnos súlyos következményekkel jár, ha valaki tokofóbiától szenved, ilyen lehet például a depresszió, a pánikroham kialakulása, illetve a libidó teljes elvesztése.
A tokofóbia kialakulásának számos oka lehet, melyre nemrég hozott pár példát a Broadly. A leggyakoribb ok az, amikor félünk egy traumás szülés átélésétől vagy az esetleges orvosi beavatkozásoktól, de az is előfordulhat, hogy egy mély benyomást keltő film megnézése húzódhat a háttérben. Lehet, hogy van közületek olyan, aki egész életén át viseli ezt a béklyót, és már attól pánikrohamot tud kapni, ha mások vajúdásának történetét hallgatja. Olyan is megeshet, hogy már hat hónapos terhesek vagytok, és akkor bukkan fel először a betegség egy tünete. Lehetséges, hogy csak akkor jöttök rá, hogy tokofóbiások vagytok, amikor rákerestek az interneten.
Ha bármelyik is igaz rátok, korántsem jelenti azt, hogy akkor most helyben összedől a világ. Először is a fóbia kezelhető valamilyen szinten. Forduljatok pszichológushoz vagy pszichiáterhez, de elsősorban a családotokhoz. A kedves apuka nagyon sokat tud segíteni azzal, ha lelkiekben támogatja a kismamát és a szülőszobában is „vigyáz” mind a mamára, mind a babára. Másodszor pedig ha tényleg menthetetlen érzéseitek vannak a gyermekáldással kapcsolatban, gondolkodjatok más lehetőségeken, esetleg örökbefogadáson.
Tudjátok, senkinek sem muszáj lemondania arról a boldogságról, amit egy gyermek adhat a szüleinek. Nincs lehetetlen, mindent meg lehet oldani, ha összefogtok!
És egyébként azzal sincs semmi probléma, ha ti azon nők táborát erősítitek, akik nem vágynak gyermekre.