Az még hagyján, hogy a fél szekrényt szétdobálva valahogyan sikerül eldöntenetek, hogy mit vegyetek fel, és túlestek a bizsuparákon is, mert ekkor még él bennetek a remény, hogy IGEN, még pont időben léptek ki az ajtón, hogy odaérjetek a munkahelyetekre vagy a suliba. Csakhogy utána jön a visszajárogatós fázis, amikor vissza kell fordulnotok és újra kulcsolnotok, mert valami otthon maradt. De mi?

Nem mindenki indítja időjárásoldalakkal a napját, sokan a belső hangjukra hallgatnak, ami, nos, nem mindig súg jókat. Emiatt pedig a sarokról fordultok vissza az esernyőtökért, mert addig bíztok abban, hogy „a sarokig eláll”.

A női táska egy feneketlen gödör, erről számtalanszor megbizonyosodtunk már. Gyakran a kulcsolás után kapunk észbe, hogy az a 3 dolog, az biztosan a táskában van? Kezdetét veszi a turkálás a végtelen semmiben, aminek a vége az, hogy visszafordultok, mert „az egyik úgysem lesz meg”. Persze, mind a táskátokban van. Eh.

Forrás:

pexels

Az utcára lépve, vagy pár utcával arrébb jöttök rá, hogy túl meleg van, vagy túl hideg a kabátotokhoz. Vagy egyszerűen csak nem esik jól abban lenni. Kínzó problémák kora reggel…

Bár igazából a lehetőségek tárháza végtelen. Néha a piros rúzs hiányzik, és ha már ott vagytok, mit számít pár ecsetvonás?! De ugyanilyen ok a visszafordulásra az, hogy még egy utolsó réteg lakkot fújjatok a hajatokra, vagy még egyszer kispirálozzátok a szempilláitokat.

Hát persze, hogy majdnem elfelejtettétek megetetni a nagy rohanásban. Egy szemrehányó, éhező szempárra nagyon rossz hazaérni. Vagy a bosszúból szétdózerolt lakásra, de hát ugye nem lehet haragudni rájuk.