Igaz, a történelem volt az egyik kedvenc tantárgyam, a középkor, meg a hasonlók nem igazán érdekeltek. Az 1900-as évek annál inkább! Imádom a régi, fekete-fehér fényképeket, és ha feltalálnák az időgépet, valószínűleg az elsők között állnék sorba, hogy kipróbáljam. Az időgépre ugyan még várnom kell egy darabig, azonban szerencsére Budapest tele van olyan felfedeznivaló helyekkel, amelyek segítenek a múltat is megismerni. Csak jó helyen kell keresgélni. Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek a Tichy Tisztítót, ahol alkalmi partnereink, a kényes selyemruhák, finom blúzok, különleges kabátok szépülnek.
A Bródy Sándor utca 22-es szám alatti üzletben tényleg egy kicsit vissza lehet csöppenni a múltba. A Tichy Tisztító már a belépés előtt azt sugallta, hogy ez nem egy egyszerű, felületes, nagyüzemi mosoda, hiszen itt már 1930 óta minőségi és megbízható munka folyik.
Belépve két kedves hölgy, Tichy Andrea és Tichy Ildikó fogadtak, akik példás módon továbbvitték a családi vállalkozást, és ezzel együtt nagymamájuk és édesapjuk hagyományát is. Pont ez a szép a helyben: a minőség és a családi kötelék megmaradt, viszont – ahogy ők is mondták – haladni kell a korral, így ma már a legmodernebb eszközöket használják a kényes ruhák szebbé tételére. Szerencsére megtudtam, hogy a családi hagyomány nemcsak a Tichy ikreknek, hanem már a következő generációnak is fontos.
Bár a gyerekek még csak tizenévesek, de a szülők remélik, hogy valaki mindig lesz, aki foglalkozik majd a hellyel. Mint mondták: „Tudják, hogy mi szeretjük, csináljuk, hagyománya van, családi vonalon megy az egész, de szerencsére ők is érzik, hogy milyen fontos dolog, amit mi képviselünk.”
A vendégkör sem csak idősekből áll: egészen a fiatal korosztálytól kezdve megfordulnak a tisztítóban, vannak családok, akik generációról generációra adják a kilincset. A családias és közvetlen hangulat miatt a tisztító nem csupán egy szimpla üzlet. Aki ide betér, marad is egy kicsit, beszélget. És nem csak a nagyvárosi forgatag elől menekülő átlagembernek nyújt menedéket a hely.
A művészvilág krémje szintén megfordult már itt, Gobbi Hildától kezdve Bajor Gizin át, de politikusok is szívesen hozzák ide a szakszerű kezekért kiáltó öltönyeiket.
A tisztító neve már a divatvilágban is ismert fogalom, hiszen számos nagy magyar tervező, például Náray Tamás vagy Léber Barbara bízzák rájuk a legféltettebb kincseket, de az iker hölgyek elmondása szerint sok vendégük van az Andrássy útról is. Pont az interjú alatt tért be az üzletbe egy nagyon csinos nő talpig hófehérben. Ruhákért ment. Már az öltözködéséből is lehetett tudni, hogy ő különleges vendég: bizony, a Burberry regionális igazgatója is ott tisztíttat!
A jelent azonban csak úgy tudjuk jobban megérteni, ha ismerjük a hely múltját is, így erről is megkérdeztem a tulajdonosokat.
Elmesélték, anno nem volt gépesítés, először benzolos, benzines tisztítást alkalmaztak, de ennek megvolt az a hátránya, hogy robbanásveszélyes volt, így a városon kívül kellett tisztítani. Akkoriban több üzletnek volt egy benzines tisztítógépe, a ruhákat pedig a bérmunkások hozták-vitték a tisztító és az üzletek között. Speciális szalagos jelölés sem volt, így a cédulákat a sorszámmal bele kellett varrni a ruhákba, ez pedig elmondásuk szerint sokkal macerásabb volt.
A ’70-es évek végétől változás következett, a benzolt és benzint leváltotta a perklór-etilén, amely sokkal erősebb anyag. (Később ezt környezetszennyező hatása miatt betiltották.) A legújabb gépeik már teljesen modernek, de ez egy olyan szakma, ahol mindig szükség van arra, hogy korszerűsítsék a berendezéseket és a módszereket is.
És ha már a tisztítási módszereknél tartunk: vajon érdemes nekiállni egy kényesebb anyagnak vagy egy makacsabb foltnak otthon?
„Az áruházakban kapható foltkezelők sajnos nagyon kiszedhetik a színt az anyagokból, óvatosan kell velük bánni, nem mindegy, hogy milyen anyagra és hogyan használják” – kaptam meg a választ. „Például egy nagyon finom vászon vagy selyemanyag sok macerával jár, és a végeredmény sem olyan lesz, mint amit szeretnénk, ezek a folttisztítók főleg a pamutanyagokra lettek kitalálva.”
Elmesélték azt is, hogy sajnos emellett sokan figyelembe se veszik a ruhák címkéjén található jelzéseket a mosásra vonatkozóan: amit csak 30 °C-on lehetne mosni, simán kimossák 60 °C-on is. Szóval a kényesebb holmikat mindenképp szakemberre érdemes bízni.
Mikor az üzletben jártam, feltűnt, hogy sok télikabát vár már tisztán arra, hogy hazavigyék őket. Viszont láttam menyasszonyi ruhákat is, így adta magát a kérdés: vajon náluk melyik a főszezon? A nyár, és vele együtt az esküvői időszak, vagy télen akad több tisztításra váró ruha? A hölgyek elmondták, hogy most, így tavasszal sokan járnak hozzájuk, hiszen mindenki tisztán szeretné betenni a télikabátokat a szekrénybe.
De természetesen az esküvői szezon náluk is több munkával jár, mint mondjuk a tél, hiszen sokan elteszik a ruhájukat, vagy eladják az interneten, de mostanában az is divat, hogy kétszer felveszik a ruhát, hiszen a fotózás nem mindig az esküvő napján van, így mindkét alkalomra szeretnék, ha tiszta lenne a nagy nap egyik legfontosabb szereplője.
