Abby Martin először nagyon megijedt, mikor kisfia könnyes szemmel ért haza az iskolából, arra azonban nem számított, hogy mikor kiderül számára, mi történt, ő is elsírja magát. Rylan ugyanis egy levelet húzott elő a táskájából, amit a tanárnőjük adott minden diáknak az osztályban. Az elkövetkező fontos dolgozatokról szólt. Egy felmérő sajnos általában önmagában is elég indok a sírásra, de ez a levél valójában indok arra, hogy Abby igazán hálás legyen gyermeke tanárának.
Jövő héten lesz egy fontos vizsgátok matekból és olvasásból. Két héttel utána pedig szövegértésből. Tudom, milyen keményen dolgoztok, de van valami fontos, amit tudnotok kell.
Ilyen egyszerűen kezdődött a levél, majd ami utána jött, arra Abby sem számított.
Ezek a tesztek nem értékelik mindazt, amit különlegesen és egyedien tesztek. Azok az emberek, akik ezeket a teszteket létrehozták és pontozzák, nem tudják rólatok azt, amit én vagy a családotok.
Nem tudják, hogy néhányotok két nyelvet beszél, hogy szeret énekelni vagy rajzolni. Nem látják a természet adta tehetségeteket a táncolásban. Nem tudják, hogy barátként számíthattok egymásra és a nevetésetek a legsötétebb napon is felvidít, vagy azt, hogy az arcotok piros lesz, ha úgy érzitek, féltek. Nem tudják, hogy páran milyen jól sportoltok, vagy iskola után mennyit segítetek a kistestvéreteknek. Nem tudják, hogy kedvesek, megbízhatóak vagytok, és minden nap megpróbáltok a lehető legjobban teljesíteni.
A pontszám, amit kaptok megmond valamit, de nem mindent. Ezek a dolgozatok nem határoznak meg benneteket. Számos módja van, hogy okosak legyünk. Ti okosak vagytok! Elegek vagytok! Ti vagytok a fény, amely élénkíti a napjaim és amiért boldogan jövök dolgozni mindennap.
Mindig emlékezzetek arra, hogy ezek a tesztek nem tudják meghatározni, mennyire csodálatosak vagytok mindannyian. Csak annyit kérek tőletek, hogy magatokhoz mérten a lehető legjobb módon teljesítsetek, és ne adjátok fel. Ezen dolgoztok már óvodás korotok óta, sikeresen. Hiszek bennetek!”
Az írásra válaszul a könnyeivel küszködő anyuka közzétette a levélről készült fotót az Instagramon és a Facebookon a következő szöveggel:
„Rylan, mikor beszállt a kocsiba azt mondta, hogy sírt az iskolában. Megkérdeztem, hogy mi hozta ki a sodrából, majd azt felelte, hogy a boldogságtól sírt, mert kapott egy levelet a tanárától felmérő előtt. Mondanom sem kell, amikor elolvastam én is sírtam.
Nem több ilyen tanárra van szükség a világban, hanem több ilyen emberre, mint ő!
Mi pedig, mind az anya, mind a tanárnő szavaival maximálisan egyetértünk!