Nagyon fiatalon lett a szerencsejáték a szenvedélyed. Hogyan kezdődött?

18 évesen kezdődött, a Balatonon nyaraltam, amikor egy kocsmában kipróbáltam a félkarú rablót. Bedobtam egy ezrest és nyertem négyet. Aztán másnap újra játszottam és újra nyertem. Azt gondoltam, ez tök jó poén, és eszembe sem jutott, hogy ebből baj lehet.

Pedig akinek a személyisége olyan, az nagyon könnyen rácsúszik a szerencsejátékra. Olyan ez, mint bármelyik másik szenvedélybetegség, az alkohol- vagy a drogfüggés.

Én is függő lettem, egyre nagyobb tételekkel játszottam, kaszinókba jártam. Nemcsak a téteket emeltem, hanem az ott töltött időt is. Volt, hogy reggel és este is játszottam. Vagy hajnalban. Volt, hogy egész napokat töltöttem a rulettasztal mellett. Sőt, időnként még álmomban is ott voltam.

Szerinted mi az oka annak, hogy téged szinte pillanatok alatt és ilyen komolyan beszippantott a játékgépezés?

Ehhez kell egy addiktív személyiség, ami nálam megvan. Szerencsére nagyon fiatalon szembesültem vele, hogy én ilyen alkat vagyok.

Amikor már családja, gyereke van az embernek, amikor már másokért is felel, akkor igen sok a vesztenivalója is. Bár így is rengeteg pénzt eljátszottam, de mégsem az egész egzisztenciámat. Mert sajnos nagyon sok ilyennel találkoztam.

Észre sem veszed, és függővé váltál, ez mozgatja a mindennapjaidat. Bedobsz ezer forintot és kiveszel mondjuk ötöt, aztán újra nyersz, és elindul egy nyerő széria, amikor elhiszed, hogy te milyen baromira szerencsés vagy. Aztán amikor veszítesz, be akarod bizonyítani, hogy igenis tudsz nyerni.

De a szerencsejátékban csak a bank nyerhet.

Ha jó szériád van, úgysem tudod megállni, hogy ne játssz tovább, hogy ne dobd vissza, amit kivettél, hogy ne menj legközelebb is. Olyan nem nagyon van, hogy másnap is meglegyen az, amit előzőleg megnyertél.

Én is megfogadtam először, hogy oké, csak itt a Balatonon csinálom, de aztán persze nem tudtam megállni.

Az egész úgy van kitalálva, hogy minden érzékszervedre hasson. Belépsz egy kaszinóba, ahol jó illat van, kellemes környezet. Villognak a fények, amik hatnak rád. A gép hangja is ilyen, főleg, amikor nyersz.

Forrás:

Volosinovszki György

A környezetednek mindez nem tűnt fel?

Én akkor költöztem el otthonról, együtt laktam a barátnőmmel, jó fizetésem volt. Hirtelen jött ez a szabadság, azt csináltam, amit csak akartam.

Mi volt az a pont, amikor azt láttad, hogy ez nem mehet így tovább?

Amíg a sorozatban dolgoztam, addig ez így ment, és ahelyett hogy mondjuk elmentem volna nyaralni vagy utazgattam volna, majdnem minden pénzem ment a levesbe, mert eljátszottam.

Egy élő zombi voltam, csak a játék érdekelt.

Egy este, amikor minden pénzem odalett, és elképesztően magam alatt voltam, rádöbbentem, hogy ez így nem mehet tovább. Változtatni akartam, mert nagyon sok olyan dologgal szembesültem már, ami elborzasztott.

Volt, akinek mindene ráment, voltak, akik az öngyilkosságba menekültek. Itt nemcsak anyagi veszteségről beszélünk, hanem arról, hogy saját magaddal szemben van egyre nagyobb szégyenérzeted. Mert nem tudsz leállni, mert egyre gyengébb vagy.

Hogyan sikerült megszabadulnod a szenvedélyedtől?

Előadásokra kezdtem járni, ahol az addiktív személyiségekről tanultam meg rengeteg dolgot. Mert én is az vagyok. Ez pedig azt jelenti, hogy nincs olyan, hogy csak egy picit játszom. Olyan ez, mint az alkohollal, nem tudsz csak egy pohár bort vagy egy felest meginni, mert utána jön a következő.

Teljesen le kell állni vele. Vannak olyanok, akik ezt meg tudják tenni, de a függő személyiségek nem. Ha szenvedélybeteg vagy, az is maradsz.

Csak azt tudod csinálni, hogy elhatározod, soha többé nem játszol vagy nem iszol. Ha ezt eldöntötted, keresned kell mindehhez motivációt is.

Én tettem magamnak egy ígéretet, egy radikális ígéretet, amihez tartom magam. Hinned kell valamiben, amibe bele tudsz kapaszkodni.

Forrás:

Volosinovszki György

Már nem játszol a sorozatban. Mi van veled?

Színész vagyok, és mellette előadásokat tartok fiataloknak a szenvedélybetegségekről. Azt hiszem, senki nem lehet hitelesebb, mint az, aki ezt a saját bőrén megtapasztalta.

A színészeknek ilyen szempontból nehéz dolga van, mert mi ezer fokon égünk, erős energiákkal dolgozunk, fokozottan megélünk mindent, amit valahol ki kell engedni. Az a fajta bohém környezet, amiben mi élünk, ilyen szempontból elég veszélyes, de meg kell tanulni megtalálni a középutat.

Nem mondom, hogy túl vagyok rajta vagy hogy kigyógyultam belőle, mert én addiktív személyiség vagyok, de azt mondhatom, hogy 26 éves vagyok, aki 7 éve tiszta. 7 éve tünetmentes, mert 7 éve nem játszom.

Ha most találkoznék a 18 éves önmagammal, akkor legszívesebben felpofoznám. De mára megtanultam, hogy oda kell figyelnem a mértéktartásra, hogy máshová kell összpontosítani az energiáimat. Hamarosan egy nagyobb online rádió műsorvezetőjeként fogok debütálni, és szeretnék dalok gyártásával és szövegírással foglalkozni, illetve hamarosan létrehozok egy társulatot, ami különlegesen tehetséges fiatalok közössége lesz.

A Grease című szuperprodukcióban két nagyobb szerepet is játszom, Doodyt és Sonnyt. Tavaly végigturnéztuk Magyarország összes nagyobb városát és megtöltöttük a sportcsarnokokat.

Remélem, mindenki megtalálja a céljait az életben, mert akkor nem kell belemenekülniük szélsőséges függőségekbe.