Ahogy mi is hírt adtunk róla, kedden egy budapesti rendőrnő lelőtte kilencéves kisfiát, aztán önmagával is végzett. Hogyan történhetett meg ez a felfoghatatlan és érthetetlen tragédia? Egy pszichológus segített nekünk értelmezni.
A TV2 információi szerint a budapesti rendőrnő és párja több gyermeket is nevelt, azok sorsáról egyelőre semmit sem lehet tudni, ahogy azt sem, hogy az édesanya miért éppen a kisfiút vitte magával a halálba.
A kiterjesztett öngyilkosság fogalma ismert kifejezés a pszichológiában. Azoknál az eseteknél használja, amikor a szülő (szülők) öngyilkosságuk során egy vagy több családtagot (nem csak gyermeket, lehet testvér vagy beteg, önmagánál gyengébbnek ítélt ember, akár a saját édesanyja vagy a párja is) magukkal rántanak a halálba. Ilyenkor úgy vélik, ezzel tudják megvédeni a másikat azoktól a borzalmaktól, amelyek rá várnának a felelős szülő halála után, esetleg olyan kilátástalannak ítélik a helyzetet, hogy azt gondolják, ezzel teszik a legjobbat a tehetetlen, önmagáról gondoskodni képtelen családtagnak. És persze az sem kizárt, hogy válás, szakítás esetén lehet a bosszú eszköze a másik szülő felé.
A fenti gyilkosság-öngyilkosság esetén, a körülmények részletes ismerete nélkül nem tudhatjuk, hogy valóban kiterjesztett öngyilkosság történt, esetleg más motívum kapott hangsúlyos szerepet a gyermek halálában, de nagyon valószínűsíthető a kiterjesztett öngyilkosság motivációja.
Nagy Márta, pszichológus véleményét kérdeztük az esettel kapcsolatban, és elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy egy ilyen esetben mennyit nyom a latba a személyiség és mennyit számítanak a körülmények.
Természetesen pszichológus szakértőnk sem rendelkezik több konkrétummal az eset kapcsán, így csak feltételes módban tudta megfogalmazni véleményét. „Egyformán fontos lehet a személyiség és a körülmények egy ennyire súlyos esetnél. Ám ennek arányát valamint a motívumokat csak találgatni lehet. A hírek szerint a pár válófélben volt (vagy szakítófélben), így az édesanya, a pár női tagja részéről felmerülhetett a kilátástalanság gondolata, a félelem az egyedülléttől, attól, hogy magára marad, valamint attól is félhetett, hogy egyedül kell megküzdenie egy vagy több gyermek nevelésével, anyagi biztonságuk megteremtésével. Az is fontos tényező, mennyire élte meg kudarcként a szakítást, és ezt mennyire tudta beilleszteni az énképébe."
Motívum lehet a bosszú is, vagyis hogy mérhetetlen fájdalmat okozzon a gyermek édesapjának, esetleg annak gondolata volt elviselhetetlen számára, hogy valaki más (egy másik nő) nevelheti a fiút, vagy vehet részt annak nevelésében, gondozásában. Kvázi elveszíti a gyermek feletti anyai egyeduralmát.
– mondja a pszichológus, aki azt is hozzáteszi, ezek az érzések csak nagyon szélsőséges esetekben fajulnak tettlegességig. "Ilyen gondolatok természetesen nagyon sok válófélben lévő szülő fejében megfordulhatnak, ám az esetek zömében szerencsére fel sem merül annak lehetősége, hogy tragédiáig vigye a felnőtt a félelmeit. Itt jön képbe a személyiség valamint az, hogy az illető gondolkodása az adott élethelyzetben mennyire szűkült be, milyen megküzdési stratégiákat ismer, mennyire rugalmas."
Illetve az is fontos, hogy a környezet észreveszi-e az intő jeleket, és válaszolnak-e időben a tragédia felé rohanó ember vészjelzéseire.
Ha úgy érzitek, segítségre lenne szükségetek, hívjátok az ingyenesen hívható 116-123 vagy 06 80 820 111-es telefonszámot! Online segítséget itt kaphattok. Amennyiben másért aggódtok, ezt az oldalt ajánljuk figyelmetekbe.
