Bevallom őszintén, elég nagy kételyekkel ültem le nézni A Dal második elődöntőjét, mivel ritkán találkozom igazán jó produkciókkal ilyen műsorokban. Kételyeim sajnos be is igazolódtak, a legfurcsább pedig az volt, hogy minden énekes, énekesnő vagy éppen együttes produkcióját egy külföldihez tudtam hasonlítani.
Patai Anna előadása például a fiatal Britney Spearsre vagy Christina Aguilerára emlékeztetett, ahogy ezt Zséda is megemlítette. Oláh Gergő elméletileg hagyományos cigány hangzású dala nekem Jason Derulo volt, ahogy Gáspár Laci is inkább Bruno Marsra hasonlított.
De volt még egy előadás, ami az előbbieknél is szokatlanabb hasonlóságot mutatott valamivel, a Group’n’Swing produkciója. Már az előadás kezdeténél ismerős volt a dallam, az ütem, a ritmus, és megérzéseim nem voltak alaptalanok.
A dal végeztével az egyik zsűritag, Pierrot megjegyezte, hogy az előbb hallott zene kiköpött olyan, mint az egyik James Bond-film betétdala, és a helyükben ő nem választott volna ennyire hasonló dalt. Meghallgattam újra, tényleg nagyon nagy a hasonlóság Sheryl Crow Tomorrow Never Dies és a Group’n’Swing Szeretni fáj című száma között. Ti is halljátok? A Group’n’Swing dalát újra meghallgathatjátok itt, illetve a Sheryl Crow-slágerért tekerjetek lejjebb!
A Dal második elődöntőjének továbbjutói pedig:
