Nem volt egyszerű, de rájöttünk, hogy mi az egyetlen szórakoztató aspektus A Nagy Ő műsorában.
Végig szenvedtük A Nagy Ő első hetét, hogy nektek ne kelljen, mert igazán embert próbáló feladat ennyi semmilyen párbeszédet végighallgatni. Az első adás borzalmairól már írtunk egy részletes beszámolót, de adtunk még egy esélyt a műsornak, hátha a kezdeti feszengés idővel enyhül, megismerjük végre Tóth Dávidot és a lányok személyiségét. Nem árulunk el nagy titkot, nem voltak nagy elvárásaink, de bármilyen hihetetlen, EGYETLEN dolog miatt mégis van minimális élvezeti értéke az adásnak, de ennyire ne szaladjunk előre.
A kezdeti problémák csak fokozódtak
Valamennyit javult a helyzet, de még mindig annyira természetellenes, ahogy beszélgetnek kényszeredetten a kamera előtt, hogy az közelít az elviselhetetlenhez. Végig arról magyaráznak, hogy meg kéne ismerni egymást, de SENKIRŐL nem tudtunk meg még mindig semmit. (Azon a pár alapadaton kívül, amit már az elején elárultak. Kor, név, foglalkozás. Ennyi.) Amit leszűrtünk a versenyzőkről, az az egymásra adott reakciókból ismerszik meg, és maradjunk annyiban, hogy nem igazán áll jól ezeknek a nőknek a rivalizálás. Nem a legszebb oldalukat hozza ki belőlük.
Dávid azt ismételgeti, hogy mennyire összetörték a szívét, és nem tudja kimutatni az érzéseit. Azt látjuk. Azaz nem látjuk, mert mindent szinte ugyan olyan fejjel mond. Csak tudnám, hogy akkor miért őt választották meg a nagy Ő-nek?
Három arckifejezése van: a feszengő vigyorgós, amit a leggyakrabban látunk. A legkínosabb, amikor a kamerába mondva kommentálja az eseményeket, érzelemmentesen, monoton módon, szinte (vagy valóban) felolvassa a szövegeit, amelyek annyira semmilyenek és klisések, hogy akár a műsor előtt is rögzíthették volna őket.
Aztán néha valóban mosolyog, olyankor valószínűleg sírva hálálkodott az operatőr, hogy sikerült végre lencsevégre kapnia valami őszinte érzelmet. Ezek a pillanatok, amikor éppen csajozik és sikerül elfelejtenie, hogy egy egész stáb bámulja őket közelről. Végül, amikor szomorúan néz maga elé, ezek általában beállított vágóképeken szerepelnek mindig a rózsaceremónia előtt, de ilyenkor mindig megjelenik a hős Stohl András, és ad pár tanácsot szegény emberünknek.
Ha már Stohl András: a műsorkészítők felvetették vele a rossz zsaru szerepét
Ördögi mosollyal hozza a lányoknak a rossz híreket, leleplez mindent, megkavarja az eseményeket. Buci csak úgy tündököl az agresszor szerepében, aki csodás érzékkel csárdásozik a labilis kedélyű hölgyek ideigein. Ráadásul időnként olyan hangon és stílusban narrálja az eseményeket, mint a dokumentumfilmesek az elefántok párzását.
Micsoda fordulatok következnek hölgyeim és uraim!
Volt itt minden a héten: kérdezz felelek játék, ahol már elkezdtek áskálódni egymás ellen, majd romantikus hajókázás négyesben, utána megszavaztatták, hogy ki az, aki nem Dávid miatt van itt. Itt bőgés meg szokásos kibeszélés következett. Óriási fordulat, hazugságvizsgálóra kötötték a versenyzőket, ahol kiderült, hogy tévedtek a csajok, és nem is az a kétszínű, akiről hitték. Majd még több romi randi, tóparti vacsi, állatkertes őzike etetés, taperolós játékkal eldöntötték, hogy kit vigyen Dávid quadozni meg dézsa fürdésre a hegytetőre. Strandoltak is, hogy minden csajnak le kelljen vetkőzni fürdőruhára, meg kaptak egy tánctanárt is, hogy szexi táncokat tanuljanak.
Közben pedig egyre kiélezetebb a viszálykodás a tyúkudvarban.
Na, ha ettől az összegzéstől nem lettél izgatott, nem csodáljuk. Voltak itt azért „izgalmak" is!
Dávid sikeresen 3 csajt is lesmárolt egyetlen nap alatt. Majd egy negyediket is másnap. Behoztak két új versenyzőt, akit Stohl Buci hozott meglepetésből Dávidnak, amitől eszméletlenül befeszültek a csajok.
Elérkeztünk az igazi bűnös élvezethez
Ebben a műsorban egy dolog zseniális, ennyi rosszindulatot rég láttam egy helyen. Féltékenykednek meg irigykednek, és minden az arcukra van írva, miközben fintorogva forgatják a szemüket. Kibeszélik egymást, pletykákat terjesztenek, az új lányokkal pitiáner módon ellenségesek. Annyira zsigeri állatias szintre lement a csoportdinamika, hogy az óvodában érezzük magunkat.
A párkeresést elengedtük, minket már csak az érdekel, hogy idegelik fel magukat. Senkinek nem tudunk szurkolni, mert annyira sablonszerűen ismerjük őket, hogy képtelenség „kötődni” hozzájuk, de ahogy viselkednek, lehet a mélyrehatóbb ismeret sem segítene a szimpátiánkon. Így minden bűntudat nélkül tudunk élvezkedni a szenvedéseiken. Jó nézni, ahogy egy ennyire tét nélküli dolgon fortyognak magukban és kétségbeesetten kaparnak.
Végül a legváratlanabb helyről érkezett a reality check.
A plasztikázott cicababának tartott hölgy megelégelte ezt a szégyentelen civakodást, Dávid nevetséges kifogásait a játék producerek által írt fordulataira, hogy minden nap más csaj van hozzá közel, teljesen jellemtelenül ugrál nőről nőre és folyamatosan csak mentegetőzik. (Mondjuk mit várunk attól a pasitól, aki egy ilyen műsort elvállalt.) És hősnőnk kerek perec megmondta, hogy neki se Dávid, se ez a rivalizálás nem kell. Kár érte, hogy távozott a műsorból, a közönyös hozzáállásával egészen szórakoztató kezdett lenni ebben a nevetséges fertőben.
Búcsúzóul álljanak itt gyöngy szavai, amit a Borsnak nyilatkozott a műsor után:
„Ha odaállt volna elénk és azt mondja, 'figyeljtek csajok, nem voltam bennetek biztos, kamuztatok össze-vissza, ez a két lány nekem szimpatikus, így alakult, hozzuk ki belőle a legjobbat', de nem. Leül elénk, mint valami ázott kutya, és rimánkodik, hogy ő amúgy nem is tudta, hogy így fog alakulni. Csalódás volt a reakciója.”
