Mióta az eszemet tudom, mindig volt macskám, így már elég hamar hozzászoktam az állatok közelségéhez. Szerintem ők is olyanok, mint az emberek, mindegyiknek teljesen más a személyisége. Míg az egyik imád eljárni otthonról, és nem igazán engedi, hogy megsimogassák, a másik egész nap otthon fetreng az ágyban, és mindenhova követ titeket.
Ha nektek is van cicátok, akkor ismerős lesz az a helyzet is, amikor éppen az öletekben tartjátok doromboló szőrmókotokat, aki hirtelen elkezd „dagasztani” a mancsával, és nyomogatja a lábatokat vagy éppen a hasatokat. Már csak az a kérdés: miért?
A cica azért kezd el minket gyurmázni a mancsaival, mert szüksége van ránk. Bár nem ezt gondolnánk, amikor éppen a karmait mélyeszti belénk, de az tagadhatatlan, hogy a szeretetét és a bizalmát szeretné így kifejezni. Ezt a viselkedést csak azok a macskák vitték át kiskorukból a felnőttkorba, akiket háziasítottak. – írja cikkében a Huffington Post.
Mikor a macskák még kicsik, az anyjuk hasát nyomogatják mancsaikkal, hogy ezzel serkentsék a tejtermelést. A szobacicák pedig sokkal társaságkedvelőbbek, mint a többi macska, ezért is maradt meg náluk ez a gyermekded szokás, amit a gazdijukon gyakorolnak ezután. Tudjátok, mintha a gazdi lenne az anyuka. Nagyon édes!
Komolyan, ezek után lehet nem szeretni a cicákat?!
