A hűtlenségről leginkább a férfiak jutnak eszünkbe, de nem lenne reális ráhúzni ezt a jelzőt csak rájuk. Hiszen tudjuk, sokan vannak azok a nők is, akik hazugságokba és játszmákba kezdve próbálják átverni a másikat. Nem gondolom, hogy megbocsájthatatlan bűn lenne, viszont ahhoz tartom magam, ha valaki csinálja, legalább jól csinálja.
Elmesélem a saját történetem. Egy évvel ezelőtt megismerkedtem egy fiúval – hívjuk Ádámnak –, akivel hónapokig rózsaszín ködben úsztunk.
Tudtam, hogy az akkor még legjobb barátnőm is bele van esve, neki is tetszik Ádám.
Örültem, hogy ennek ellenére mégis engem választott, és velem jött össze. A büszkeségemet legyezgette, hogy végre nem én voltam a második, hanem most először első lettem. A barátnőm persze állította, örül nekünk, örül velem.
Én meg elhittem, mert miért is ne tettem volna?! Hiszen barátnők voltunk, mindent tudtunk a másikról. Állandóan együtt lógtunk, hárman, és imádtam, hogy két ilyen ember van mellettem, akikkel jól tudom magam érezni.
Amikor Ádámmal egy félreértés miatt összevesztem, kicsit sem lepett meg, hogy a barátnőm az ő pártját fogja. Ádámmal napokig nem beszéltem, pedig jó lett volna egyről a kettőre jutni.
Egy héttel később pedig a barátnőm expasija keresett meg azzal, nincs-e kedvem találkozni vele. Meglepett a kérdés, és nem volt miről beszélni. Nyilván nemet mondtam, hiszen nem fogok a barátnőm exével randizni! A válasza megdöbbentett:
Kár, mert a barátnőd is a pasidnál alszik, már napok óta.
Teljes sokk. Hogy mit csinál?! Nem akartam elhinni. Reménykedtem abban, hogy ez csak egy ócska hazugság, egy átverés, rosszindulatú pletyka. Valaki keltsen fel, csípjen meg, vágjon pofon, vagy valami legyen, mert ez nem történhet meg velem. De megtörtént.
Nyilt titok volt
Minden közös ismerősünk tudott róla. Én meg ott álltam ennek az egész sztorinak a közepén és reméltem, hogy ez csak egy vicc… Nem az volt.
Hónapokba telt, mire sikerült feldolgoznom ezt az egészet. Végigkövettem, ahogy összejöttek, ahogy veszekedtek, ahogy szakítottak – és mindez a közvetlen közelemben történt.
Ha nem lett volna elég, hogy egy főiskolára járunk, még a szakunk is ugyanaz volt. Hálát adtam, amikor nem láttam őket egész nap, és akkor is, ha csak egyik jött be órára, a másik nem. Emlékszem, mit éreztem, és talán még most is fáj, mert morcosan írom ezeket a sorokat nektek.
A barátnőm átvert, a pasim, aki állítólag szeretett, így akart megbántani. Sikerült.
Két Kos sem fér meg egy csárdában, nemhogy három. Fejjel a falnak mindhárman, nem számított, mennyire fáj majd. Amikor ez az egész kiderült, mindkettővel megszakítottam a kapcsolatot.
Bár a barátnőm néha hiányzott – és hiányzik még most is –, nem lett volna fair, ha neki megbocsájtok, Ádámnak meg nem. Mert ugye mondanom sem kell, hogy fél évvel később jöttek a bocsánatkérő üzenetek, de hajthatatlan voltam, vagyok és leszek. Ezek után még én gondolkoztam azon, hogy mi fair, és mi nem…
Hatalmasat csalódtam, a bizalmam mindenki felé megrendült. Azóta is tart. Vak voltam, nem láttam a fától az erdőt.
Haragudtam az egész világra, de tudtam, hogy én is hibás vagyok. Mert nálam minden ötven-ötven. Az egyik csinálja, a másik hagyja.
A barátom részéről bosszú volt az egész, a barátnőmnek az kellett, ami az enyém. És tudjátok, mi rosszabb egy féltékeny pasinál? Egy féltékeny barátnő. Mert a nők olyanok, hogy ami kell nekik, azt megszerzik. Ilyenkor nem ismerünk se istent, se embert, csak a cél lebeg előttünk. Kell, kell, kell.
Tanulság?
Tanultam belőle. Sokkal körültekintőbbnek kellett volna lennem, figyelnem a jelekre és észrevennem azt, ami ott volt az orrom előtt. Eltelt több mint egy év. Nem mondom, hogy mindenkihez fenntartásokkal állok, de a három lépés távolságot megtartom. Muszáj megvédenem magam, és kell valami, amibe kapaszkodhatok, hogy ne essek újra ilyen hibába.
Átlagos megcsalás lenne? Kétlem. Megkérdeztem a VOUS viselkedéselemzőjét, Lucát, aki segített abban, mik lehetnek a félrelépés leggyakoribb okai.
“Egy ilyen ‘átlagos megcsalásra’ épp az adhat okot, ha amúgy minden rendben van, ez az elkényelmesedés, ritkuló szex, lassan kezdődő elhidegülés a megfelelő katalizátorokkal – alkohol, buli, csinos lány – pont megteremtheti az alkalmat a megcsalásra, és igen, az újdonságkeresés, kalandvágy fontos ok lehet.”
Audrey Hepburn igazából nem karrierre, hanem családra és főként gyerekekre vágyott. Háromszor ment férjhez, két fia született.
Első házassága a férje féltékenysége miatt ment tönkre, a másodikból ő lépett ki, miután egy filmforgatás alatt megtudta, hogy férje megcsalja. Számára ez elfogadhatatlan volt. Harmadik választottjával élete végéig együtt maradt.
