Előttem van észak, hátam mögött dél... igen ám, de ha nem jó irányban állunk, akkor ez nem igaz. Tehát ahhoz, hogy be tudjuk tájolni magunkat, a legfontosabb, hogy meghatározzuk az égtájakat. Na, de mi van akkor, amikor nincs nálunk az okostelefonunk a tuti applikációkkal, vagy még csak iránytű sem? Akkor jönnek azok az „ősrégi” módszerek, amikkel anno a nagy felfedezők is tájékozódtak.
Ezekhez nem kell más, csak nyitva tartani a szemünket és kicsit gondolkodni.
Persze, van, amihez tudni is kell ezt-azt, de hoztam nektek pár olyan technikát, amivel a kezdő lépéseket elsajátíthatjátok.
Számlapos órával
Nappal a Nap mutatja, merre van észak vagy dél, így napos időben nagyon egyszerű dolgotok van. Ha van nálatok számlapos, pontosan beállított karóra, akkor nincs más dolgotok, mint vízszintesen fogni, és a kismutatót a Nap irányába tartani. Képzeletben felezzétek meg a kismutató és a 12-es (nyári időszámításban az 1-es) közti távolságot, a kettő közötti vonal mutatja meg, merre van dél.
Árnyékokkal
Ennél is egyszerűbb, ha csak megfigyelitek a környezeteteket. Például ha délelőtt leszúrtok egy egyenes botot a földbe, és megfigyelitek, merre veti az árnyékát, arra van észak. Bár a legegyszerűbb, ha a saját árnyékotokat nézitek.
Sarkcsillag-módszer
Ha az éjszakában veszítenétek el a tájékozódási pontokat az északi féltekén, az egyik legjobb a Sarkcsillag-módszer. Mivel ez a csillag majdnem teljesen az Északi-sark felett található, így ez a csillag mindig az mutatja majd, merre van észak.
A legkönnyebben úgy találjátok meg, ha megkeresitek a Nagygöncölt. Ez a leglátványosabb éjszakai csillagképünk. Hosszabbítsátok meg fejben a két jobb szélső csillagát (nem a nyúlványos, hanem a másik részt) összekötő részt. Fejben egy vonallal kössétek össze őket, majd a két csillag közti távolságot még ötször mérjétek fel az egyenesen. Így megkapjátok a Kisgöncöl legfényesebb csillagát, a Polarist, azaz a Sarkcsillagot.
Hajóskapitányoknak szögmérő
Azt is hihetnétek, a tengeri hajózás során nincs semmi kapaszkodó és a hajó csak hánykolódik a nagy kékség közepén. Pedig rengeteg minden adhat információt még ilyenkor is egy kapitánynak. Ilyenek a széljárások, az áramlatok, még a víz hőmérséklete és sótartalma is behatárolhatja, hogy éppen hol járunk.
Persze ezen túl számos módszert alkalmaztak anno a pontos tájoláshoz: az egyik ilyen a szextáns volt az 1700-as évek elejéről, ami egy kéttükrös szögmérő, ezzel az égitestek egymáshoz viszonyított helyzetét lehet meghatározni a horizonthoz képest.
Kirándulóknak térkép
A szárazföldet viszonylag egyszerűbb feltérképezni, viszonyítási alap lehet például a fák kérge, ami az északi irányban mohásodik be. De kiránduláskor a praktikáktól függetlenül legyen nálatok térkép, anélkül ne induljatok el ismeretlen helyekre!
A térképolvasás nem egyszerű feladat, de kis gyakorlással és logikával könnyen kideríthetitek, éppen hol jártok és merre kell tovább haladnotok.
Tájoljátok be magatokat és figyeljétek meg a természeti képződményeket magatok körül. A hegyek, patakok, folyók, fafajták mind-mind segíteni fognak.
Pár jelzést tanuljatok meg, mielőtt elindultok, mert ezeknek a segítségével mérhetitek fel, hogy mennyire nehéz egy-egy túraútszakasz.
Ha valamelyik jel át van húzva, akkor arra ne próbáljunk meg rövidíteni vagy elindulni, mert az út megszűnt, ez jelentheti, hogy épp fakitermelés van ott, vagy járhatatlan egy-egy ösvény. Rendkívül kellemetlen, mikor két óra túrázás után vissza kell fordulni.
És egy kis játék!
Emlékeztek, mikor láttatok utoljára vaktérképet? Annál most sokkal szebbet készítettem nektek. Mennyi idő alatt tudjátok megfejteni?
Keressétek meg, hogy az 1-től 8-ig jelölt számok melyik betűvel jelzett várost rejtik (a-g)! A 4 rajz (x-zs) pedig egy kis extra. Tudjátok, hol található ez a pár jellegzetesség? Ha igen, már írhatjátok is be a piros pontot magatoknak!