Az is lehet, hogy megrögzött romantikusok lévén álomesküvőről és álomférjről álmodoztok, és biztosak vagytok benne, hogy ha megtaláljátok Az Igazit, akkor vele valóban holtomiglan-holtodiglan lesz a kapcsolat. Ettől függetlenül a statisztika elszomorító, a házasságok fele válással végződik, tehát érdemes utánanézni, mi változott az utóbbi évtizedekben!
Régen alapvetően gazdasági alapokon nyugodott egy házasság, a gazdaság és a társadalom legkisebb egységét is a családok képezték.
Egy nő nem teremthette meg magának saját egzisztenciáját, ehhez egy férfi segítségére volt szüksége, akit jó eséllyel szülei választottak neki. A szerelmet senki nem várta el tőlük, de a családfenntartást igen: a férfi dolgozott, pénzt keresett, a nő pedig gyermeket nevelt. A házasság szentség is (volt), így már csak vallási okokból sem volt engedélyezett a válás – ám mivel nem dúlt a szerelem, így a hűséget is lazábban értelmezték.
Mi a helyzet a mai, életre szóló kapcsolatokkal?
A programozott amortizáció a fogyasztói társadalom termékeiben benne van, de úgy tűnik, a párkapcsolatainkban is megjelent. Egy bizonyos ideig maguktól jól mennek a dolgok, sokszor nagyon jól, minden csupa rózsaszín köd, és ilyenkor, gyakran ennek hevében, gyorsan döntenek a szerelmesek: ő Az Igazi, jöhet a család, gyerek, mi együtt éljük le életünket!
De ahogy a rózsaszín köd felszáll, és a hétköznapi élet unalmas, bosszantó pillanatai elszaporodnak, a tűz kialszik, és a felek azt vehetik észre, hogy nem ismerik sem egymást, sem a kapcsolatukat.
Beköltözhet a kisördög a szívekbe: „Lehet, hogy mégsem ő az igazi? Lehet, hogy ő még kint vár rám valahol?” És ahelyett, hogy a kapcsolat megjavításán kezdenének el közösen dolgozni, inkább igyekeznek megszabadulni tőle, és egy újat, jobbat találni.
Ezért ódzkodnak sokan a házasságtól és választják inkább az együttélést: ugyan a szakítás is fájdalmas, ha sor kerül rá, ám sokkal gyorsabb és egyszerűbb, mint egy válási procedúrát végigszenvedni.
A döntés szabadsága ijesztő is lehet
A fiatalok sosem voltak még olyan szabadok, mint manapság. Társadalmi nyomás nélkül rengeteg lehetőség közül választhattok, eldönthetitek, hogy összekötitek-e egy általatok választott emberrel az életeteket, hogy dolgoztok-e, emellett vagy ehelyett gyermeket szültök-e, vagy sem. Ma nő is lehet felső vezető, vállalkozó, szülhet gyermeket 40 évesen, de ha szeretne, akkor szentelheti életét a családnak, gyermeknevelésnek is. Számtalan szerep közül választhattok, és ezek prioritását is variálhatjátok.
Azonban éppen a döntés lehetősége és az ezzel járó felelősség lehet ijesztő számotokra.
Társadalmi előírások, szülői elvárások nélkül nincs kapaszkodó, útmutató, csakis saját magatokra és a párotokkal meghozott közös döntésre alapozhattok. Ezek pedig igazi, felnőtt döntések, amiken nagyon sok múlik, és amikért felelősséget kell majd vállalnotok. Egyvalamit biztosan megígérhetek: bármit választotok, sok munka lesz vele.
A konfliktusokat, bukkanókat egyik irányban sem lehet megúszni, legfeljebb máskor, máshonnan kerülnek majd elétek.
Fejlődés és felelősség
Azonban ahogy a nehézségek, úgy a csodás élmények és a fejlődés lehetősége is megvan mindegyik úton. Igyekezzetek döntéseiteket mély önismeretre alapozni, ne csak az eszetekre vagy csak a szívetekre hallgassatok, mérlegeljetek több szempontból. Ne feledkezzetek el párotokról sem, beszéljétek át közösen a lehetőségeiteket, vágyaitokat, félelmeiteket, így igazi támaszai lehettek egymásnak – és esetleg később gyermekeiteknek is.
