Ki az okos?
Az okos ember számomra az, aki nagy tárgyi tudással rendelkezik, javarészt mindenre tudja a választ, mondhatni, egy információs adatbank. Hozzá kapcsolódik az intellektus, amely a szellemi képességünket adja – milyen gyorsan fogjuk fel a történéseket, látjuk meg a lényeget, az összefüggéseket? A megértésre helyeződik a hangsúly, elsősorban a fizikai síkot illeszti tudásába.
Ki a bölcs?
A bölcs ember is tud, tudása azonban máshonnan érkezik. Nem a lexikonokból, az évszámok vagy idegen szavak sorolásából. Kiválasztja, milyen tudásra van szüksége, mert érzi, és az élettapasztalat adja tudásának magját, viszonyításainak alapját. Ez egy tudatállapot, mely nyugalmat és ősbizalmat hoz. Bízik abban, hogy minden úgy jó, ahogy van, hogy a kérdésekre a válaszokat nem kell keresni, mert azok sokszor maguktól érkeznek.
Az okos nő bölcs?
Lehet nagy a tárgyi tudásunk, hiszen szakmánkban, saját területünkön szükség van a tudásra, másképpen nem maradunk talpon. Felfogó-, átlátó- és megoldóképességünket a családi élet is igényli, hiszen sokszor egyszerre több szálat kell a kezünkben tartani – fő az ebéd, megy a mosógép, a férj telefonál: „Drágám, hány órára menjek a gyerekért?” –, barátnőnek lelket ápolni, közben a saját utunkat egyengetni. Máris bekapcsol a bölcsesség, a lélek tudása, hiszen a barátnőnek nem elég a könyvekben olvasott frázisokat visszamondani, azzal ő is elvan. Az ételt sem elég a fazékba dobálni, a mozdulatokba szeretetet kell vinni.
A férj ezerszer kérdezi meg ugyanazt, legközelebb sem fogja megjegyezni, nőként higgadtan kell válaszolnunk – a jobb napokon.
Nekem van erre egy mókás emlékem. Volt párommal nem laktunk együtt, persze sok időt töltöttünk egymás lakásában. Nálam a sárga fogkefe volt az övé. Minden fogmosás előtt megkérdezte, melyik is az ő fogkeféje, én minden alkalommal, hónapokig, kedvesen válaszoltam, hogy a sárga. Egy idő után tűnt csak fel, hogy mindig eljátsszuk. Sosem kérdeztem meg, direkt csinálja-e, de ez a párbeszéd minden reggel és este megtörtént. Jó érzés visszagondolni, a móka miatt is, valamint amiatt, hogy átléptem az idegesség küszöbét, és nem a „mondtam már” nyilait szórtam vissza rá.
Az okos nő a lelkével lát
Visszakanyarodva: az okos nő szerintem nemcsak az eszét használja, hanem lelkével is lát. Nem sikkes a tudásunkat fitogtatni, de az okoskodás szakaszán talán mindenki átmegy élete során. Ugyebár a tudás hatalom, és hatalmunkkal szeretünk élni. Persze nemcsak a tudás hatalom, hanem maga a női lét is, a szépségünk, a lelkünk, a testünk, a bőrünk, az illatunk. Ezt ne engedjük el, hisz Nőnek lenni nagyon jó, csak tanuljunk meg bánni, élni vele. Természetes, hogy a férfiak megigéződnek… csak direkt ne toljuk az orruk alá mély dekoltázsunkat.
A hatalom birtokában
Érdemes mielőbb megtanulni, hogy hatalmunkkal nagyon gyengéden kell bánni. Hatalom az is, ha tudjuk, mikor és mit mondjunk, mikor használjuk tudásunk, és mikor lépjünk át az érzések birodalmába. Persze nem lehet mindenkor Teréz anyaként létezni, szentként csak jónak lenni, emberek vagyunk (na jó, Teréz anya is ember volt!). Életünk során el-elhajlunk, kijövünk sodrunkból. Azt továbbra sem tudom, hogy az okos vagy a szép lányok a kelendőbbek.
Amit idén megtanultam, és örökre az agyamba és lelkembe vésődött, hogy a férfiaknak akkor vagyunk vonzóak, ha önmagunkat adjuk. Ha vállaljuk tudásunk, éppenséggel nem tudásunk, legfőképpen megnyitjuk szívünket, és merjük adni érző lényünket.
