Egyéb kategória

“Kukacot ettem reggelire” – Interjú Sena Dagaduval

Nemcsak Magyarországon, de Ghánában is otthon érzi magát. Két hazája van, de egyikben sem tud feltűnés nélkül elvegyülni. És nemcsak azért, mert Afrikában fehér, itt pedig színes, hanem mert olyannyira magával ragadó, olyannyira odaadó és energikus, hogy amikor a színpadon látja az ember vagy beszélget vele, lelkesedése, fesztelensége és életszeretete egyszerűen elsodorja az embert.

vous - 2015.11.02.
“Kukacot ettem reggelire” – Interjú Sena Dagaduval

Senával a budapesti stúdiójukban találkoztunk, és bár személyesen először beszéltem vele, olyan őszinte és természetes volt, hogy úgy éreztem magam a társaságában, mintha egy régi barátnőmmel trécselnék. Mesélt a gyermekkoráról, a kislányáról és a magyar édesanyjáról, az útkereséséről és a folyamatos pörgésről.

18 évesen költöztél Accrából Budapestre. Előtte is jártál már Magyarországon?

Gyerekként rendszeresen jöttünk, főként Göncre a nagyszüleimhez. Imádtam, óriási élmények voltak azok a nyarak. Finomakat ettünk, paprikás krumplit, rakott krumplit és elképesztően nagyokat bandáztunk, tehénitatóban fürödtünk és hasonlók. Bejártuk az országot, az anyukám ilyenkor minden rokonhoz és ismerőshöz elvitt minket.

Forrás:
Kerepeczki Anna

Akkoriban, főleg vidéken, még nem volt mindennapos afrikai emberrel találkozni. Olyannal, aki még magyarul is beszél, főleg nem. Hogyan viszonyultak hozzád gyermekként Magyarországon?

Nagyon nem volt ez jellemző. Persze volt, hogy megnéztek, megfogták a hajam. De ilyen mindig van.

A múltkor is a játszótéren megkérdezte az egyik gyerek, hogy miért ilyen a haja a néninek, amire azt válaszoltam, hogy azért, mert kukacot ettem reggelire.

Egyébként Ghánában ugyanez a helyzet, amikor az apám falujába ellátogatunk, olyankor mindig körbevesznek, hogy hadd sétáljanak mellettem, hadd legyenek velem. Én ott fehér vagyok. Mindezt persze nagyon kedvesen, szelíd kíváncsisággal. Bántással sem ott, sem itt nem találkoztam még, maximum idegesítő beszólásokkal, de azt könnyen tudtam kezelni.

Ezt a kettős identitást egyébként sosem kettéhasadásként éltem meg, ez mindig kéz a kézben jár. Szeretem, hogy két otthonom van. Mindenhol vannak barátaim, bárhol vagyok éppen, ha úgy alakulna, egy órán belül találnék valakit, akinél megaludhatnék.

Forrás:
Kerepeczki Anna

Azért az, hogy ide jöttél tanulni, mégiscsak nagy kaland volt, hiszen a szüleid nélkül érkeztél.

Igen, bár a nővérem már itt volt. Ez nekem is könnyebb volt, tudtam, hogy kifizeti a lakbért. Egyébként pedig egyáltalán nem félek a világban, általános végén például már voltam egyedül három hónapig Angliában.

Mikor 18 évesen Magyarországra jöttem, egy ideig nem igazán tudtam eldönteni, hogy hová jelentkezzem. Megfordult a fejemben az újságírás vagy a PR-szakma, de végül követtem a nővéremet és egy Budapesten működő, brit üzleti főiskolát végeztem el.

És mikor jött a zenélés?

A fősuli előtt, amíg kerestem az utamat, elég sok szabadidőm volt, amikor sokat írtam. Naplót, verseket. Egyszer elmentem egy reggae- és dancehall-buliba, ahol körbejárt a mikrofon és egyszer csak elért hozzám is, én pedig kipróbáltam magam. Mindenki ledöbbent, hogy mit alakítottam. A legjobban talán én.

Mindenesetre az lett belőle, hogy néhány nap múlva DJ Mango, aki szintén ott volt ebben a buliban, elhívott egy stúdióba zenélni. Három évig dolgoztunk együtt és ennek köszönhetően a magyar underground zene világából szinte mindenkivel megismerkedtem. A First One lemezem is ekkor jelent meg.

Az Irie Maffiával pedig még inkább felfelé ívelt a karriered.

Tíz éve van együtt a csapat, engem pedig nyolc évvel ezelőtt hívtak, és én csatlakoztam hozzájuk. Nagyon jó döntés volt.

Forrás:
Kerepeczki Anna

A férjed, Dermot, azaz Élő Márton is a zenekar tagja. Volt rendes, nagy esküvőtök is? Fehér menyasszonyi ruhában nem nagyon tudlak elképzelni.

Pedig fehér ruhám volt, csak épp az áttetsző tüll felső alatt egy színes ghánai ruha volt. A fejemen pedig volt egy speciális dizájnú kalap.

Maga az esküvő Kapolcson volt öt évvel ezelőtt, egy barátunk anyukájának a kertjében. A szertartás egy óriási diófa alatt volt a kertben, a pajtában pedig a buli. 200-an voltunk, mondtuk is, hogy ez volt az első nemzetközi esküvőfesztivál Kapolcson. Volt cigányzenekar és rock and roll, Jerry Lee Lewis és DJ-k.

Van egy kislányotok is, Kekeli. Ez ghánai név?

Igen, sokáig keresgéltem a nevét, ami egyébként Ghánában is ritka, nem úgy, mint a Sena. Az édesapám az Ewe népcsoportból származik, Volta megyéből, onnan választottam nevet. Azt jelenti, hogy fény, nagy, természetes fény. Kekeli pedig valóban a fénnyel, december 21-én, a napforduló idején született.

Meglepő módon a kislányotok szőke hajú és hófehér a bőre.

Igen, a játszótéren is kérdezték már, hogy én vagyok a bébiszittere? Egyébként beszélni is angolul beszélek vele, hiszen én is kétnyelvű vagyok, így adott volt, hogy megtanítom angolul.

Milyen anya vagy? Szertelen és impulzív vagy azért tudsz szigorú is lenni?

Azt hiszem, következetes vagyok és ha kell, szigorú is. De azért sokat szoktunk bohóckodni, sok színpadi elemet egyébként épp Kekelitől tanulok. És mindenféle zene is folyamatosan szól otthon. Ma reggel például house-ra ébredtünk.

Forrás:
Kerepeczki Anna

Elég sok a fellépésetek. Ki van olyankor vele? Esetleg lépett már fel veletek?

A nagyszüleivel és az unokatesókkal van otthon, úgyhogy jól érzi magát. Tudja, hogy bármikor felhívhat telefonon vagy Skype-on is. De azt is tudja, hogy nekünk ez az életünk. Vettünk neki egy jó fülvédőt és időnként elkísér minket, sőt mostanában már a barátnőit is hozza. A színpadi beállásokra rendszerint eljön velünk, de nyáron a Szigeten és a Balaton Soundon is ott volt. A színpadra viszont csak egyszer merészkedett fel, akkor is csak a szoknyám körül forgolódott.

Közben Marci is megérkezett a stúdióba olyan rendes férjként, hogy még ebédet is hozott Senának.

Volt már Kekeli és Marci Ghánában?

Igen, háromszor is. Marci többször is, neki vannak külön projektjei is Accrában, például DJ M3NSA-val is dolgozik, aki ott egy nagyon ismert zenész. Illetve forgattunk kint klipet is Wanlovval az Extra Large és a Pass It On című számokhoz. Az ötletet az ottani barátaimmal találtuk ki, és az egészet néhány nap alatt meg is csináltuk. A klip végén lehet is látni, hogy a környékbeliek végig ott voltak körülöttünk és figyelték, ahogyan dolgozunk.

Forrás:
Kerepeczki Anna

Van egy Accra City People című dalod is. Ott ismernek téged mint zenészt?

Az apám (Magyarországon végzett, Ghána olajipari miniszterhelyettese – a szerk.) mindig mondja, hogy minden nap hallja a rádióban a dalaimat.

Ha jól tudom, a szüleid elváltak, ám neked mindkettőjükkel szoros a kapcsolatod. Az édesanyád (Torda Kati ékszerész) viszont még mindig Accrában él. Hogyhogy nem költözött haza?

Már 37 évet élt Ghánában, többet, mint Magyarországon, ő ott találta meg a számítását. Katikát ott mindenki ismeri, 20 éve van egy gyöngyös boltja Accrában. Az ott élő magyarokat is ő fogja össze, hihetetlen energikus nő.

Dolgoztok a nemzetközi karrieren vagy majd jön az is magától?

Igen, szoktunk demókat küldeni mindenfelé. És a Sziget miatt nyilván az Easy as One, Two, Three című dalt is sokan megismerték. Időnként kapok vagy kap a csapat külföldi meghívásokat, Amerikában például volt négy koncertünk, de jártunk már Angliában, Hollandiában, Romániában és Franciaországban is.

Az új lemezemet (Lots of Trees – a szerk.) is egy francia kiadó és koncertszervező cég adta ki, így egy kisebb turném is volt ott. A múlt hétvégén pedig Londonban DJ Vadimmal csináltunk egy bulit. Szóval zajlik az élet rendesen.

Ajánlott cikkek