Egyéb kategória

Bevállaltam az igaz arcom: ilyen egy hétig smink nélkül

Nem gondoltam, hogy tényleg megkapom ezt a témát, mikor felvetettem az ötletet, de mikor ott árválkodott a mailek között a cikk címe, amit meg kell írnom, akkor már nem volt visszaút. Smink nélkül egy hétig. Oké, kihívás elfogadva.

vous - 2015.10.27.
Bevállaltam az igaz arcom: ilyen egy hétig smink nélkül

A szerkesztőségben négyen már túl vannak különféle kihívásokon, Sophie, a VOUS hírszerkesztője két hétig cukor nélkül élt, képszerkesztőnk, Anna pedig öt napig csak nyers ételeket evett. Főszerkesztőnk, Eszter megpróbált mindennap meginni két liter vizet, Kitti pedig megvonta magától a csokit. Most rajtam volt a sor: tilos lett minden, ami szebbé teszi az arcot, és köze van a sminkhez.

1. nap – Szombat

Naná, hogy szombaton kezdtem, akkor kevesebbet megyek emberek közé, így gondoltam, nem lesz olyan drámai hatása a dolognak. Mármint rám nézve. Vagy a környezetre?! Tény, imádok sminkelni, elpepecselni a tükör előtt, kihangsúlyozni magamon dolgokat, de ami miatt az alapozó és korrektor után nyúlok az a szemem alatti lilás karikák és a szeplők.

Végül az, hogy nem megyek emberek közé, nem jött be annyira, szombaton ugyanis az egész napomat suliban töltöttem, és igen, reggel furcsa volt a tükör előtt megállni az arclemosó tej után, hogy oké, akkor ez mára ennyi volt. Kis fintorral néztem a Mariana-árkaimat, hogy ezt egész nap emberek fogják bámulni, és úristen, menyire lila, és a szeplőktől olyan „koszos” az arcom.

Nagyon furcsa volt, olyan meztelennek éreztem magam a suliban, ha beszélgettem valakivel, bár a nap gyorsan eltelt, a levelező tagozat már csak ilyen, nagy a pörgés. Este viszont barátokkal futottunk össze, és ott már jobban zavart, hogy takarás nélkül van az arcom. Szóba is került, hogy mit vállaltam be, és meglepődtem, hogy nem csak nekem vannak fenntartásaim a smink nélküli lét kapcsán.

2. nap – Vasárnap

Vasárnap maga volt a kóma. Négy fal, lusti, filmezés, kimondottan élveztem, hogy nincs az arcomon semmi, nyilván azért, mert a kaméleonomon és a páromon kívül más nem látott, ők meg mondták, hogy már előbb is megjöhetett volna az eszem. Illetve ezt a párom mondta, Kiwi meg tekergette hozzá a szemét.

3. nap – Hétfő

A hétfő reggelnél kevés gyötrelmesebb kelés van, ezt tudjuk. Ilyenkor duplán smink után nyúlna az ember, de aznap, ha szabad lett volna se lett volna időm sminkelni. Egy korai fejlesztőben volt gyakorlatom, és korán reggel már megbeszélésen ültem. Furcsa, de egyáltalán nem éreztem hiányát a sminkemnek, amíg férfiemberek nem kerültek a közelembe. Ez kicsit elgondolkoztatott. Kinek is sminkelek én tulajdonképpen?

Magamnak? A nőknek? A férfiaknak? Végül arra jutottam, hogy elsősorban magamnak, de sajnos vagy nem sajnos, számít, hogy mit gondolnak rólam mások. Ezen azt hiszem, mielőbb változtatnom kell.

4. nap – Kedd

Kedden délelőtt oviban hospitáltam, onnan rohantam a szerkesztőségbe, és ez volt az első nap, hogy hálát rebegtem gondolatban a főszerkesztőnek, hogy engedélyt kaptam a sminknélküliségre, mert olyan korán kellett kelnem, hogy semmiképpen nem nyúltam volna sminkecset után. Ennél azért jobban szeretek aludni.

Viszont amikor belenéztem tükörbe, tetszett, amit láttam. Természetes hatása volt az arcomnak, jólesett hozzáérni a bőrömhöz, sima és puha volt.

Aznap mellőztem a csinos ruháimat, inkább egy kényelmesebb nadrágot választottam pólóval, a hajam pedig kócos kontyba fogtam. Ilyen szerelésben, pláne smink nélkül nem szoktam jól érezni magam a bőrömben, de aznap hihetetlenül „önazonos” voltam, és jólesett nadrágban fészkelődni a széken a gyerekek mellett. Smink? Ugyan már! Nem bírtam abbahagyni a bőröm taperolását!

5. nap – Szerda

Szerdán egész nap le voltam terhelve, nyúzott voltam és kialvatlan. Ilyenkor többnyire semmi se érdekel, feladatorientált vagyok, és egyáltalán nem izgatott a sminktelenségem, csak mikor megkaptam a megrendelt arcpirosítómat a kék spirállal, és nem próbálhattam ki. Azt viszont észrevettem, hogy mivel nem sminkelhetek, más dolgokkal igyekszem kihangsúlyozni a nőiességem: a hajamra fokozottabban figyeltem, a ruhákat változatosabban hordtam, mindig valami másban kerestem kapaszkodót.

Forrás:
Vous

6. nap – Csütörtök

Csütörtökön a délelőttöt ismét a gyerekekkel töltöttem az óvodában, onnan szaladtam dolgozni. A mosdóban vizslatni kezdtem az arcom, igazából minden tükröződő felületen ezt csináltam, és azt vettem észre, hogy minden egyes nappal egyre kevésbé látom a Mariana-árkaimat. Nem tartott sokáig rájönni, hogy miért.

Reggelente végignéztem, hogy tökéletes arcot varázsolok magamnak, napközben ennek önbizalom-növelő hatásában sütkéreztem, majd este, mikor lemostam a sminket, sokkal jobban feltűnt a különbség. Ekkor fogalmazódott meg bennem a vágy, hogy nem akarom túlsminkelni magam többé, inkább natúr hatásra szeretnék törekedni, minimális beavatkozással.

7. nap – Péntek

Az utolsó nap szinte elszaladt a kihívásból, teljesen természetessé vált a sminktelenség állapota, viszont megkérdeztem a VOUS-lányokat, észrevették-e, hogy smink nélkül járok dolgozni, s ha igen, mit gondoltak.

Sophie, a hírszerkesztőnk az életfilozófiájából indult ki:

Nekem feltűnt, mivel sminkben szoktalak meg, elsőre azt hittem, hogy biztos nagyon siettél, és azért nem raktál fel sminket, aztán a többi napon úgy gondoltam, biztos rájöttél, hogy jobb tovább aludni, mint korán felkelni sminkelni.

Eszter, a főszerkesztőnk szerint smink nélkül tisztább az arcom

"Nekem feltűnt, de el is felejtettem a kihívást, úgyhogy csak nyugtáztam magamban, hogy nem volt kedved sminkelni. Van ilyen. Amúgy nagyon más az arcod, tisztább, éteribb, kicsit madonnás, és nekem kifejezetten tetszenek a fehér bőrön az aranyszeplők."

És úgy látszik, tényleg ideje megszeretnem a szeplőimet, mert mikor Pádár Dettit, a sminkesünket és lélekszépítőnket faggattam arról, hogyan kell eltüntetni a szeplőket, megmondta a frankót:

"Sehogy. Szeressétek meg őket, szerintem nagyon szexi a szeplő. Vastag, jól fedő alapozókkal lehetne próbálkozni, de akkor maszkszerű lesz a hatás. Az a szép, ha egy vékony fedésű, természetes hatású alapozó kissé halványítja őket, így elérhetitek, hogy kevésbé látszódjanak."

Milyen a jó alapozó? Pádár Detti ezt is elárulta:

"Egy jó alapozó színében illeszkedik a bőrhöz, jó érzés viselni. Nem ad nehéz érzést, és nem izzadja ki a bőrünk. Utóbbi annak a jele, hogy sok számunkra, a bőrünk nem bírja el, nem szívja be. Nem csíkozódik, nem látszódik külön rétegként. Az belefér, ha napközben egyszer-kétszer átfénylik, persze a bőrápolástól, a hidratáló krémtől sok függ.

Amikor kiválasztunk egyet az üzletben, akkor az arc és a dekoltázs színéhez igazítjuk. Az összhatásra törekszünk, ezért fontos, ha arcunk világosabb, testünk többi részén viszont sötétebb a bőrünk, akkor igazodjunk sötétebb alapozóval az egységes bőrszínre. Ne a kézfejen próbáljuk ki, megfelelő-e az árnyalat, hiszen nem ott fogjuk viselni, tegyük az állunkra a színt, majd vásárlás előtt kenjük is fel, enélkül ne vigyük haza.

Karikás szemeken a sok alvás és sok víz segít. Emellett pedig egy jó korrektor, amitől felragyog a szemünk, és kipihentnek tűnünk. A karikák különböző színűek, ezért érdemes ehhez igazítani a korrektor árnyalatát. Egy jó korrektor a bőr árnyalatánál legfeljebb két árnyalattal világosabb. A rózsás és sárgás árnyalatokat egyaránt kenhetjük szem alá, ez igazából egyéni választás kérdése. Személy szerint a rózsásakat jobban szeretem, mert puhább lesz a tekintet, a sárgás árnyalatok viszont jól eltüntetik a különböző színű elszíneződéseket. Könnyű, inkább folyós a textúrája, selymes, amikor megérintitek. Nem ül bele a szem alatti ráncokba, egész nap a helyén marad. A tömör korrektorok csak elnehezítik a szem alatti bőrt, azok nem jók, vigyázni kell vele, óvni kell ezt a pici, szem alatti részt."

Ajánlott cikkek