Hiába vagyunk nagyon kemény, 21. századi csajok, de a fadarab, a szivacs, a levél vagy a felcsatolható betét valószínűleg kifogna rajtunk. Merthogy őseink így és még ennél meghökkentőbb módon oldották meg a „hisztis” napokat.
Először is hatalmas lájk nekik!
Nekünk már természetes, hogy a nehéz napokon segítségünkre van a tampon. Kicsi, diszkrét és higiénikus. De nagyanyáinknak ez még nem volt kézenfekvő megoldás.
Minden az ókorban kezdődött
A havibaj természetesen őseinknek is okozott némi kényelmetlenséget, maga a tampon pedig még az antik világban elindult hódító útjára. Az egyiptomiak puha papiruszt helyeztek a hüvelybe, a görög nők muszlinnal tekertek körbe egy fadarabot (aúcs!!!), Rómában pedig gyapjúból készítették.
A középkor nem is annyira sötét?
A nők már a középkorban is áhították a kényelmesebb megoldást, így maguknak készítettek pamutgolyócskát, amit egy fonallal rögzítettek a harisnyájukhoz.
Az 1800-as évek vége
Ekkor jelentek meg az első egészségügyi betétek. Na persze, örültek volna hajdani nőtársaink, ha olyan könnyen használhatóak lettek volna, mint ma. Ezek viseléséhez egy speciális övre volt szükségük, hiszen az akkori fehérnemű leginkább egy férfialsóra hasonlított. A tamponok háttérbe szorultak, létrejött a Cotex márkanév. A cég eldobható betéteket dobott a piacra, a mai termékek őseit. Bár a betét eldobhatósága miatt nagy előrelépés volt, azonban ugyanúgy kellett hozzá használni az övet, és borsos ára is sok nő számára elérhetetlenné tette.
Az első világháború okos nővérkéi
Hála a francia nővérkéknek! Munka közben felfedezték egy kötszer nedvszívó képességét, és ezt kezdték használni a ciklusuk alatt is. Tudjátok, a kórházas sorozatokban, filmekben gyakran halljuk operáció közben: „Tampont kérnék!” Bár az elgondolkodtató, melyiket nevezeték előbb tamponnak… Tyúk vagy tojás?
Nem minden új, ami annak látszik
A '30-as években megjelent egy hüvelybe helyezhető, latex anyagú „kehely”. Nem magába szívta a nedvességet, hanem tartályként összegyűjtötte. A mensikehely még ma is létezik, orvosi szilikonból készítik. Mi, VOUS-lányok is beszereztünk egyet, ismerkedtünk vele, de egyikünk sem volt elég lelkes, hogy tesztelje.
A megváltás
1929-ben dr. Earle Haas kifejlesztette az applikátorral felhelyezhető tamponokat. Pár évvel később egy német hölgy, Gertrude Tendrich megvásárolta tőle a jogokat, és megalapította a Tampax nevű céget. Ugye ez már ismerősen hangzik? Gertrude otthoni gyártásba kezdett, varrógéppel készítette a tamponokat. Termékeihez még szükséges volt az applikátor, de a nőknek már nem sokat kellett várni az eszköz nélküli tamponokra. Az '50-es években piacra dobták a mai formát.
Legyünk hát hálásak ezeknek a kis vérszívóknak, nagy haszonnal szolgálnak. Éljenek a tamponok, és éljen, hogy nem (mindig) kell pókhálót gyűjtenünk a menstruáció alatt!
Ha még ennél is többre vagytok kíváncsiak a tampon történetével kapcsolatban, nézzétek meg ezt az érdekes videót:
Az intimkehely az új tampon?
Egyre többet hallani az intimkehelyről, amely egyes vélemények szerint kiválthatja a tampont. A tamponok és betétek jó része ugyanis nem vall túl környezetvédő gondolkodásról a gyártók részéről. Ha nektek fontos a környezetvédelem, érdemes elgondolkodni a szilikonkelyhen. A szerkesztőségből Tini volt az, aki bevállalta és kipróbálta.
„Mindenképp szerettem volna egy intim menstruációs kelyhet, tavaly be is szereztem a nekem megfelelőt. Nem azért, mert annyira zöld vagyok, bár tagadhatatlanul nehezen viselem a kézzelfogható és látványos környezetszennyezést. Ami ellen kicsiben tehetünk, szerintem tegyük meg.
A kehely tökéletes alternatívája lehet a betéteknek, tamponoknak, bár elismerem, elsőre riasztónak tűnhet az alkalmazás módja. Aztán azt gondoltam, egy tamponhoz már hozzászokott felnőtt nőnek talán nem okoz nehézséget a felhelyezése. Nekem nem is okozott. Pár perc gyakorlás után éppen a megfelelő helyre került. Stabilan a helyén maradt. Bár az csak a próba volt akkor, az igazi megmérettetés élesben történt néhány nap múlva.
Kíváncsi voltam nagyon, mit bír a kis kehely, tényleg nem szivárog-e. Tényleg elég néhány óránként üríteni? És milyen érzés lesz majd kivenni? Nem borul ki, amikor a vákuum miatt kicsit rászorítva kiemelem – a szorítás miatt nem csorog ki semmi belőle?
Hát, kérem szépen, nem történt baleset. Simán 'leválasztottam', kiemeltem, nem csorgott mellé, és a menstruációs vér elég sűrű is ahhoz, hogy ne 'lötyögjön'…
Persze munkahelyen, egy közös mosdóban nem biztos, hogy a kolléganők vevők a látványra, amikor elöblítjük a kis kelyhet, de lehet ügyesen időzíteni, ha arra érzékeny kolléganőkkel kell egy helyiségben megoldani a tisztítást. Nekem nem volt ebből kínos jelenet: jöhetett a sima csapvíz plusz a fertőtlenítő folyadék, és már kerülhetett is vissza a helyére a következő pár órára a kehely. Nekem elég volt egyszer egy gyors ürítés, fertőtlenítés, más akár egy teljes munkanapot is kibír vele.
Egyetlen kis kellemetlenséget tapasztaltam: annak ellenére, hogy a helyén volt a kis eszköz, és tökéletesen ellátta a feladatát, engem egy kicsit 'nyomott', vagyis nem biztos, hogy a megfelelő méretet választottam. A négy szülés ellenére valószínűleg nekem elég a kisebb méretű kehely is, vagyis vegyétek számításba testméreteiteket is, ha ki akarjátok próbálni.”
