Mi, magyarok szeretünk panaszkodni. Sőt ezt el is várjuk, mert aki nem teszi, arra azt mondjuk, hogy nem őszinte. Vagy önelégült. Vagy épp bolond, aki a homokba dugja az orrát. Mert hisz annyi baj van körülöttünk. Nehéz az élet, na! Pedig amink van, az maga a luxus. És nem csak egy cseppnyi.
Nem, ez nem demagógia. Láttam már ezt-azt. Tévésként forgattam mélyszegénységben élőknél, romáknál és magyaroknál, miközben én a nap végén hazamentem a meleg lakásba, vettem egy forró fürdőt, és megvacsoráztam. Láttam nomád gyerekeket Marokkóban és Iránban, akik télen is, a hóban is papucsban jártak, akiknek óriási öröm volt, ha vizespalackokkal ajándékoztuk meg őket, amikkel a jó messze lévő kútról hazacipelhették a vizet. Sokan bádogházakban, ablak nélküli tákolmányokban éltek.
Egy-egy ceruza vagy füzet, játék vagy ruha olyan kincset jelentett számukra, amit a mi gyerekeink (szerencsére) nem képesek valójában átérezni.
Nem is tudják…
Amikor a sajátjaim azon vitatkoznak, ki üljön a kényelmesebb kanapén, ki egye meg az utolsó túrórudit, sokszor nem állom meg, hogy ne emlékeztessem őket arra, aminek ők is tanúi voltak. Tudom, tudom, az nem az ő életük, de mielőtt nagyon megsajnálnák magukat, jobb, ha elgondolkoznak, hogy milyen jó is az életük. Van családjuk, van hol lakniuk, van mit enniük, és békében élnek.
Ez utóbbiról mostanában még többet beszélgetünk. Azt viszont senki nem bírja megjegyezni a családban – amit anyaszipirtyó folyamatosan megtesz helyettük –, hogy zárják már el a csapot, amíg fogat mosnak. Persze nem vagyok következetes, mert egyébként a zuhanyzás helyett elég gyakran óriási fürdőket rendeznek/ünk a kádban. De persze az már nem is a tisztálkodásról szól. Egy esti fürdőkádas lazulás tényleg maga a luxus.
Mi még nem érezzük
Amíg nem a saját életünkről van szó, nem is igazán vesszük komolyan a vízparát.
Pedig az ENSZ szerint a világon nagyjából minden hat emberből kettő ivóvízhiánnyal küzd.
A probléma forrása – többek között – az, hogy a Föld vízkészletének csak nagyjából 2 százaléka iható, aminek jelentős hányadát az öntözésre fordítjuk. És egyre többet. 50 év alatt nagyjából megháromszorozódott a mezőgazdaság vízfogyasztása, a klímaváltozásról és a vízszennyezésről pedig ne is beszéljünk.
Afrika és Dél-Ázsia egyes régióiban, de Mexikóban és Ausztráliában is már most komoly problémát jelent a vízhiány. Ennek megoldására a világ számos országában üzemelnek már sótalanító üzemek, amelyek a tengervízből édesvizet állítanak elő. Az eljárás jelenleg elképesztő drága, és nem is túl környezetbarát, de ha muszáj lesz „ráfanyalodni”, akkor a víz biznisznek sem lesz utolsó.
Bill Gates már rajta van az ügyön. Kínában már most is léteznek olyan házak, amikben két vízvezeték fut, az egyik az édesvíznek, a másik pedig a sótalanított víznek. Az is tisztán látszik, hogy a jövő háborúit, területi vitáit épp a víz miatt indítják majd. Sőt, már most is sok a konfliktus (pl. Izrael, India és Banglades, Egyiptom, Szudán és Etiópia között) a víz miatt, amik nemegyszer komoly összecsapásokhoz vezettek (Darfur).
A kézmosás világnapján (aztán a hétköznapokon is) tegyünk egy aprócska gesztust a jövőnkért, figyeljünk a felesleges vízpazarlás megállítására! Hiszen az, hogy tiszta vízzel kezet moshatunk, tényleg luxus. Hogy hogyan tegyük helyesen, arról már írtunk nektek.
De hogy hogyan spórolhattok a vízzel?
