A legtöbb tehetségkutatóval kapcsolatban vannak fenntartásaim, ezért nem is vagyok túlzottan odáig értük. Viszont a Sztárban sztárt már tavaly is néztem, és ha ciki, ha nem ciki, a legjobban mindig azon lepődtem meg, hogy milyen ügyesen készítik el a sztárok maszkjait, és hogyan tudják átalakítani őket ennyire valaki más formájára. A kedvencem Tóth Gabi, mert imádom a hangját és a stílusát, de Csobot Adélra is kíváncsi voltam, mert mindig meg tud lepni. De nem a tehetségével…
Rácz Gergő nyitotta a műsort, de a produkciója semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem. És ahogy néztem a zsűri értékelését, belőlük sem. Második fellépőként a t.A.T.u. All the things she said című slágerét a meseszép Nyári lányok adták elő. Őszintén szólva ez sem tetszett. Talán csak túlságosan ragaszkodom az eredeti verzióhoz: lehet, hogy a hangjuk jó, de pont a szexisség hiányzott belőlük a legjobban.
A Nyári lányok után Csonka András Hip Hop Boyz-os előadása következett, majd Baby Gabi próbálta sírásig érzékenyíteni a lelkét több-kevesebb sikerrel. Csobot Adél ismét hozta a formáját, és nagyjából az egész produkciót végigvisította, ahogy tőle megszokhattuk. Viszont egész jól hozta a Nicki Minaj-stílust, bár énekelni még mindig nem tud.
Soha nem értettem, miért van az, hogy a pasiknak annyira, de annyira jó lábuk van! Komolyan, még a nők is megirigylik sokszor. Gáspár Laci már múlt héten is szuper volt, Michael Jackson szerepében, de most szoknyában, Whitney Houstonként is hasonlóan jól énekelt, és ugyanúgy vonaglott, mint a legendás énekesnő, imádtam. És igen, ő tetszett a legjobban a műsorban.
Srámek Peti és Varga Győző után Wolf Kati George Michaelként lépett a színpadra. A szám is jó volt, az előadás is jó volt. Tetszett úgy, ahogy volt, olyan Wolf Kati-san. Az estét pedig méltóan zárta Tóth Gabi, aki L.L. Junior volt pár perc erejéig, és egyszerűen tökéletes volt. Vicces, stílusos, tipikus Tóth Gabi, akit nem lehet nem szeretni. I-m-á-d-o-m, és még a zsűritől is negyven pontot kapott!
Az este végén a Nyári lányok estek ki a műsorból. Hiába, a jó hang nem elég…