Amikor kijön a suliból folyik belőle a kamaszpanasz. Hogy az a bizonyos lány, akit ki nem állhat, ma újra megsértette és egész nap csak feltűnősködik, hogy mennyi házi feladatot kaptak már megint, hogy miért kell folyton dolgozatot írni, hogy a matektanár már megint beszólt, hogy ne álmodozzon. És egyébként is, mi értelme van a sulinak. Igyekszem türelmesen végighallgatni, persze előre lenyugtatva magam a félórás “semminemjó” áradat előtt. Majd aztán megkérdezi, hogy neked anya jó napod volt? Mert az fontos, neki. És végül ő is összeszedi, hogy igazából vele is történt azért egy-két jó dolog ma.

Ennyi hőbörgéssel aztán általában be is fejeződik a kezdő kamaszodós problematika. Másnap reggelig, amikor álmosan és morcosan rám mordul, aztán fél perc múlva már jön is átölelni, hogy nem így akarta. Nem könnyű ez a sok hormon, meg ez a sok új feladat gyerekkorból kijövet. Amit viszont imád, hogy egyedül közlekedhet, azt sem bánva, ha buszoznia és gyalogolnia kell jó sokat. Mert önállónak lenni jó! De azért annyira mégsem, mert naponta minimum 10-szer kiejti még a száján, hogy: anya, segíts! Táskát bepakolni, ruhát keresni, mert „miértnemlehetmindigrövidgatyábanjárni”, házit csinálni, cicát gondozni. Mindegy, mit, csak ne egyedül kelljen.

Persze az is lehet, hogy csak az új iskolába, az új rendszerbe nehezebb beilleszkednie. Emlékszem, a gimi első osztályában az én szüleim is folyton azt lesték, mi bajom van. Aztán minden kisimult. Már amennyire egy kamasznál kisimulhatnak a dolgok. Ma már azt mondom, imádtam azt a 4 évet. De nem mindannyian vagyunk ezzel így a VOUS-ban.

Forrás:

iStock

Pádár Detti, a VOUS szerzője, sminkes lélekszépítő: Borzasztó volt. Duci voltam, beszédhibás és mindig csak vágyakoztam. 11 évesen pedig már ‘nagylány’ lettem.

Mengyán Eszter, főszerkesztő: Naplót írtam, sajnáltam magam, mindig az tetszett, aki rám se nézett, de azt nem vettem észre, ha én tetszettem valakinek. Tanítás után a suliban lógtunk és kosaraztunk a nagyokkal (nyolcosztályos gimi…), vinnyogva röhögtünk, meg készültünk arra, hogy valami legyen már.

Németh Nóri, junior szerző: Miért nem értem a matekot? Miért nem értem SOHA a matekot? Bioszon miért ül mögém? Rajzon oda fog ülni? Nem, de hát nem lehet elülni a helyünkről. Ő mégis megtette. Nem értem.

Nem értek semmit. Megettem a szendvicsem és még mindig éhes vagyok. Na szép. Fáj a hasam. Úgy fáj, mint eddig soha. Miért? Ezt sem értem. Miért nem ért meg engem senki?

Beszólt nekem. Hát nem igaz. Miért szólt be, mikor semmi rosszat nem tettem ellene. Nem tehetek róla, hogy mögém ült. Ő meg azt hiszi, én kértem. Pedig nem. Sok a házi és nincs kedvem megcsinálni. Nem figyeltem angolon, pedig kellett volna. Azt se tudom, mi a házi. Majd lemásolom szünetben. De azt nem szabad. És különben is ebből lesz az ‘írásbeli felelet’. Ami hülyeség, mert ez a dolgozat leánykori neve. Szóval doga lesz. Én meg már 1,5 órája itt ülök, és még mindig nem csináltam meg az angol házim.

Győri Zsófia, hírszerkesztő: Úristen, szörnyű volt! A gimis tinikor minden szorongásával és félelmével, a csini és népszerű csajok picsogásával, mindenek legrosszabbik időszaka volt. Szoktam is mondani, hogy SOHA, de SOHA, semmi pénzért nem lennék még egyszer gimis.

Forrás:

iStock

Karácsonyi Anna, grafikus: Minden nap suli után Duna-part, úszás, kosarazás. Sok fiúbarátom is volt, bemásztunk egyszer egy suli udvarára hétvégén, hogy ott focizzunk. Nyáron minden nap strandra mentünk a barátnőkkel és azt lestük felváltva, hogy kik néznek minket. De az sohasem esett le, ha egy srác nyomult, mindig kisebbségi komplexusom volt, és mindig azt hittem, hogy a barátnőm tetszik annak, aki velem szóba állt. Igazából nagyon hiányzik az a sok sport és laza élet, amit annyi idősen éltem, és nehezen viselem, hogy nem sok a szabadidőm felnőttkoromra. Hiányzik a mostani eszemmel egy kis tinikori semmittevés, jó levegő és mozgás…

Cséfalvay Fanny, grafikus: Mindig mindent feljegyeztem a naplómba, így nem olyan nehéz visszaemlékezni. Állandóan a divat érdekelt, mindig új dolgokat próbáltam ki. Akkor kezdtem sminkelni magam, utólag visszanézve a fotókat nem sok sikerrel, de ennek köszönhetően mára nagy rutint szereztem. Pár évet eltöltöttem egy lánysuliban, ahol a szigorú szabályoknak pont a smink, a körömlakkozás miatt nem igazán sikerült megfelelni. Sok figyelmeztetést kaptam, mert túl magas volt a cipőm talpa, vagy éppen túl rövid a szoknyám. Ebből elég sok konfliktusom volt akkor a tanárokkal.