Tizennégy évesen ismertem meg, életemnek abban az időszakában, amikor önmagamról is alig tudtam valamit. A szüleim nem voltak rosszak hozzám, de nem is nagyon érdekeltük őket a testvéremmel. Éltük a saját kis életünk, ha gyengék voltak a jegyeink, akkor megbüntettek, amit persze utáltunk. Szépen lassan bekerültem a hatosztályos gimnázium “menő” körébe, ahol ő is feltűnt néha.

Először azt hittem nemrég ballagott a suliból, kezdő egyetemista, azért ismeri a végzősöket, de szépen lassan kiderült, hogy annál már jóval idősebb. Mindenre tudott valamit mondani, sokkal tapasztaltabb volt mindenkinél, és ami a legfontosabb, hogy felfigyelt rám.

Életemben először valaki foglalkozott velem, méghozzá egy felnőtt férfi. Nagyon büszke voltam magamra, és még az akkori barátnőim is irigykedve jegyezték meg, hogy tetszem neki. Lenyűgözött, hogy mennyivel érettebb volt, mint a korombeli fiúk. Én nem bírtam a cigit, ő pedig nem cigizett, mert “neki nem kellett ahhoz, hogy menő legyen.” Nem akartam berúgni a házibulikban, de ő se ivott sokat, és nem is erőltette rám. Elsőre tökéletesnek tűnt.

A bajok csak akkor kezdődtek, amikor elkezdtünk járni, és akkor se tudtam, hogy mit gondoljak róluk. Ez volt az első párkapcsolatom, fogalmam se volt, mit kell tennem, és benne bíztam, hogy megmutatja. Hiszen ő egy tapasztalt férfi, aki meglátta bennem a nőt, amit a korombeliek nem. Ő biztos jobban tudja, hogy mit kell nyújtson a lány egy kapcsolatban. És tudta is, de még mennyire, hogy tudta.

Először megtanított csókolózni, amit imádtam. Már nem tudok, vagy nem akarok rá visszaemlékezni, de akkor mindennél jobban élveztem. Hihetetlenül izgalmas volt az is, ahogy hozzám ért, nem barátilag, hanem gyengéden. Soha nem éreztem még ilyet előtte. Éppen ezért nagyon félénk is voltam, pár hét után már olyan helyekre akart nyúlni, aminek a gondolatától is irtóztam. Még én sem ismertem a saját testemet, és ő már “be akart előzni” a felfedezésében.

Először időt tudtam húzni azzal, hogy képeket küldtem neki saját magamról. Nem önszántamból, hanem ez egy ultimátum volt: ha még a lábaim közé se nyúlhat be, akkor legalább mutassak valamit.

Mutattam is, mindvégig gyűlöltem a helyzetet, de nem mondhattam nemet. Mert egy igazi nő már lefeküdt volna vele, én arra se voltam képes, hogy hagyjam, hogy megujjazzon. Valamit tennem kellett, hogy kielégítsem, és a képekkel valamennyire sikerült. 

Viszont soha nem hátrált meg, mindig erőltette, próbálkozott. Végül muszáj volt engednem neki, különben elhagyott volna egy “igazi nőért”. Odaadtam magamat neki, de soha nem éreztem örömöt közben. Az elején büszke voltam magamra, hogy végre kielégítem, hogy nővé válok. Mindez hamar szertefoszlott, mert sokszor fájt, és soha nem élveztem. Kényszerből voltam ott alatta, felette, mindig azt csináltam, amit kért.

Megviselt, amikor szakított velem, de utólag már tudom, hogy ez volt az egyetlen jó dolog, amit velem tett. Előtte persze tönkretette az önbizalmam, megalázott, kinevetett. Ott voltam alig tizenhat évesen összetörve, eltaposva, egy merő kudarcként. A szüleimmel féltem beszélni, mert azt se tudtam, hogy mit gondolnának rólam.

Évek kellettek ahhoz, hogy szembe tudjak nézni a múltammal.

Forrás:

Unsplash.com

Szerencsére a barátnőim közt volt, aki megértett, de nekik se mertem mindent elmondani. Innentől kezdve már végképp nem voltam olyan, mint a korombeliek. Most talán tényleg érettebb voltam, de sokkal inkább meggyötörtebb és bizalmatlanabb. Távolságtartó lettem, nem tudtam mit kezdeni a közeledésekkel, és természetesen még bele kerültem pár olyan kapcsolatba, amiben elnyomtak.

Az idősebb férfiakat már messzire elkerültem, de még mindig nem tudtam, hogy milyen egy egészséges viszony, amiben nem én lesem a másik a kívánságait. Ezek után inkább elkerültem minden párkapcsolatot, az újabb barátaimra fókuszáltam, a továbbtanulásra, és az segített.

Végül most, az egyetem végére jöttem rá, hogy miken mentem keresztül, hogy mennyire kihasználtak. És nem, nem hagytam magam, mert csak egy gyerek voltam, akit manipuláltak. Én engedtem, de minden gondolatot a számba adtak, mert nem tudtam jobbat. Most már megtanultam a leckét, szembenéztem azzal, ami történt, és kérek minden fiatal lányt és fiút, hogy csak azért, mert nem találja az igazit a korosztályában, ne szaladjon ragadozók karjaiba. 

Ők mindig ott várnak az ártatlanokra, vannak köztük férfiak és nők, huszonévesek és negyvenesek. Rengeteg arcuk van, de mind gonoszak és hazugok. Neked azt mondják, hogy “sokkal érettebb vagy, mint a kortársaid”, miközben ők csak a gyereket látják benned, a naivitást és a saját örömüket, hogy a kedvükre formálhatnak és használhatnak.