A meditáció és a transzba esés alapvetően két külön út, hogy megtapasztaljuk a tér- és időnélküliséget. A meditációk rendszeres gyakorlásával elérhető, hogy az öt érzékszervünktől elszakadva (látás, tapintás, ízlelés, hallás, szaglás) egy módosult tudatállapotba kerüljünk, és hogy befelé figyeljünk. Amíg a meditációnál az elme működését csökkentjük (lecsendesítjük), addig a transzba esésnél éppen az ellenkezőjét tesszük, az elme működését fokozzuk. Ezt egészen addig tesszük, hogy a révület állapotába kerüljünk, ahol legfőképpen a vizuális világ nyilvánul meg.
A meditáció rendszeres gyakorlásával – például a buddhista technikával – azokat az élményanyagokat dolgozzuk fel, amik a mából a múltba mutatnak. Ezáltal elérhetjük a megszületés és a meghalás pillanatát, amiben a fogantatástól számított kilenc hónap óriási terápiás jelleggel bír. A befelé figyelés, az elmélyülés az önmagunkhoz vezető út.
Transzba esésnél a cél nem ez, hanem hogy önmagunkból úgymond „kiessünk”. Valamit túlzásba viszünk. A meditációt egy elszigetelt helyzetben éljük meg, például a zennél 2-3 napig is egy meghatározott testtartásban, amíg a transznál csoportban, táncolva, zenére, kábítószer segítségével juthatunk látomásokhoz.
A meditációnak nincs konkrét célja, az egy állapot. Ellenben a transzállapot előidézésének mindig van célja.
Még az ókori görög királyok is a delphoi jósdába jártak háború idején, hogy a jósnőktől tanácsot kapjanak. A nők transzba estek (vulkáni gázok segítségével), akik a látomásaikat elmesélték a királynak.
A mexikói sámánok a peyote nevű kaktusz levét isszák, elkezdenek táncolni monoton zenére és jön a látomás. A sámánok fő feladata a híradás és a segítségnyújtás, gyógyítás volt. A közösség olyan tagjai ők, akik elődeiktől kapott képességeik révén kapcsolatot tudnak teremteni a közösség és a túlvilág között.
Sandra Ingerman Lélekvisszahívás című könyvében arról ír, hogy egy sámánutazás során kapott látomás (kép) világította rá, miszerint a trauma pillanatában (például autóbaleset, válás, haláleset) a lélek egy része lehasadhat és eltávozhat – így ezekben az esetekben a pszichoterápia olyan részeinkkel próbál dolgozni, amelyek nincsenek is jelen. A leszakadt lélekrészek visszahozását az ősi sámánok lélekvisszaszerző utazásaiban találta meg.
A módszer itthon is elérhető, de nem veszélytelen, hiszen a gyógyulást követően a feldolgozásnál és az integrálásnál is szükség lehet a tapasztalt gyógyító segítségére.
Önmagunktól kaphatunk választ
Ha sámánokkal szeretnénk találkozni, látomásokhoz szeretnénk jutni vagy gyógyulni vágyunk érdemes Peruba utazni az Amazonas vidékére. A szertartások során egy ayauhuasca nevű keserű növényi kivonatot fogyasztanak általában egy sámán irányítása alatt, aki gyakran énekkel segíti a tapasztalatok elérését, amihez a gyenge megvilágítás is hozzájárul. A transzállapotban önmagunktól kapjuk meg a választ. Az ayauhuasca fogyasztása után több órás mély hallucinációs élmények következnek, melyben kapcsolatba kerülnek a szellemvilággal és ennek során lehetővé válik a testi és lelki gyógyulás.
Nem veszélytelen az állapot, éppen ezért folyamatosan jelen van a vezető (általában több is), aki figyeli a csoportot. Általában a napfordulók idején szokták ezeket a rituálékat tartani. Szemben a meditációval, jógával – amit akár minden nap végezhetünk – a transz esetében évi négy alkalom az, ahol meghúznak egy vonalat, ennél gyakoribb transzállapot előidézése mentális károkat okozhat.
Mágikus bolygóhatások
Az asztrológiában a tudatmódosult állapotokért a Neptunusz és a Plútó felelősek. Akiknek hangsúlyos a két bolygó a horoszkópjukban, vagy a Nyilas, Halak, Skorpió jegyhatás erős, azok jobban vonzódhatnak a meditáció, transzba esés vagy a lélekgyógyászat egyéb területeihez illetve más okkult tudáshoz. A Neptunusz az érzékelést erősíti fel, különösen a képi látásmódot, az álmokat, a hallucinációkat. A Plútó pedig a mágikus pszichikai erejével a lélek legmélyebb szintjeire képes hatolni, ha gyógyító energiái a legmagasabb tudati szinten összpontosulnak.
