Az indiánok felfogása szerint a Földanya mindenkié, és úgy kell vigyáznunk rá, hogy még a hetedik generációnak is át tudjuk adni a természetet a maga csodálatos adottságaival. Az indiánok nyugalma, békés gondolkozásmódja mindig lenyűgözött, és rövid bölcsességeiket, melyek fennmaradtak, időnként újraolvasom. Hoztam nektek is egy párat.
Egy idős indián így írta le belső küzdelmeit: Két kutya él bennem. Az egyik hitvány és gonosz, a másik jó. A gonosz folyton a jó ellen harcol. Amikor megkérdezték, melyik kutya fog győzni, az öreg egy pillanatra elgondolkozott, majd így válaszolt: amelyiknek többet adok enni.
A félelmet akkor győzöd le, mikor megteszed azt, amitől félsz.
Ha kételkedsz az élet értelmében, légy csendben és várj. Ha kétségeid eloszlottak, akkor bátran vágj neki az útnak. Míg a köd fátyla beburkol, maradj csendben. Maradj nyugodtan addig, míg a napsugarak át nem törik és fel nem szakítják ezt a fátylat. Akkor viszont bátran láss munkához.
Ha majd kivágtuk az utolsó fát, megmérgeztük az utolsó folyót, és kifogtuk az utolsó halat, rádöbbenünk, hogy a pénz nem ehető.
Bánj jól a Földdel: nem a szüleidtől kaptad. A gyermekeid adták neked kölcsön. A Földet nem az őseinktől örököltük, hanem a gyermekeinktől vesszük kölcsön.
Ne engedd, hogy a tegnap sokat vegyen el a mából!
Ha ez még mindig nem elég, Coco Chanel és Helen Mirren is ellát benneteket pár tanáccsal, amit jó, ha felírtok egy jól látható helyre, és bármikor erőt meríthettek belőlük!
