Amikor eltűnése kiderült, folytak a találgatások. Köztudott volt például, hogy akkori férje, Archie Christie évek óta csalta a népszerű írónőt, ezért kézenfekvő volt a feltevés, hogy a hűtlen férjnek köze lehet a dologhoz. Akár úgy, hogy el is tette láb alól útban lévő feleségét, vagy esetleg éppen a hűtlensége okozta fájdalom miatt a krimik koronázatlan királynője magától dobta el az életét.
Más feltételezések szerint csak elrejtőzött a nő, hogy valamiféle együttérzést vagy féltést csikarjon ki felé érzéketlennek mutatkozó férjéből. Sokáig ez utóbbi bizonyult a legelfogadhatóbb megoldásnak, hiszen mint később kiderült, az írónő álnéven egy vidéki fogadóban szállt meg, állítólag a keze ügyében voltak azok a napilapok is, amelyek címlapon foglalkoztak eltűnésével, mégis 11 napon keresztül egyszerűen nem adott életjelet magáról.
Kvázi: móresre akarta tanítani férjét, akit akkor már a nyomozó hatóság eléggé szorongatott az eltűnés miatt.
A nyomozásba egyébként a rendőrség Christie két híres kollégáját is bevonta, így esett, hogy a híres Sherlock Holmes szülőatyja, Sir Arthur Conan Doyle, valamint Dorothy L. Sayers, a Lord Peter Wimsey kalandjait kieszelő írónő is tevékeny részese lett Agatha felkutatásának. Természetesen minden eredmény nélkül.
Az írónő később sem adott magyarázatot titokzatos eltűnésére, és ez még több kérdést vetett fel.
Most azonban egy orvos-történész, Andrew Norman kutatásai alapján már szinte biztosan állítható, hogy nem volt szándékosság az írónő eltűnése mögött, és nem véletlenül nem szolgált elfogadható magyarázattal később sem Agatha a eltűnésére.
Úgy tűnik, hogy a hűtlen férj által meggyötört, egyébként is rendkívül érzékeny idegrendszerrel megáldott írónő napokig egy fuga nevezetű, pszichogén amnéziába esett. Ez az amnézia egy olyan formája, amelyet nem előz meg fizikai trauma (nem éri baleset az agyat, nincs sérülés), csupán a lélek védekezik ilyen módon a számára feldolgozhatatlan eseményekkel szemben.
A pszichogén amnézia két típusát különböztetjük meg:
Az egyik a globális amnézia, ilyenkor minden önéletrajzi adat elveszik, valamint elveszik a self és az identitás is. Szinte törlődik a személyiség. Ezt nevezik fuga állapotnak. Időtartama néhány órától néhány napig tart, és eltelik egy kis idő, mire a beteg egyáltalán ráébred, hogy valami baj van, hogy amnézia lépett fel.
Másik típusa az esetspecifikus amnézia, ez balesetek áldozatainál vagy nagy katasztrófák túlélőinél gyakori, esetleg olyan személyeknél, akiket súlyosan bántalmaztak, például megerőszakoltak: az eseményt egyszerűen elrejti az agy, míg az emlékezet más területei maradéktalanul jól működnek. Az illető tisztában van önmagával, helyben és időben orientált, de az eseményt és az eseménnyel kapcsolatos információkat homály fedi. Például nem tudja, hogy került a traumatizáló esemény helyszínére, azt végképp nem tudja felidézni, ki bántotta, vagy milyen sérüléseket szerzett, és milyen módon.
Agatha Christie az orvos-történész szerint a fuga állapotba került, és kellett néhány nap, mire képes volt visszatérni a valós világba.
Egyébként az írónő alig másfél évvel a titokzatos eset után elvált hűtlen férjétől, és felségül ment Sir Max Mallowan régészhez, akivel számos régészeti feltáráson vett részt. Nem esett többé amnéziába, sőt, régészeti tapasztalatait több krimijében is kiválóan kamatoztatta.
